Elli ijesztő helyzetekbe került: szorongott, depressziós volt, hajléktalanná vált és belecsúszott az amfetamin-függőségbe. A pozitív változásban szerepet játszottak a pszichedelikus élményei is. Olvasói beszámoló következik!
Az én történetem a drogokkal két oldalú. Az egyik, hogy a pszichedelikus művészeti irányzatok, különösen a psytrance zene nagyon közel áll a szívemhez. Ezzel együtt a pszichedelikus anyagok világa is, amelyekből többször többfélét próbáltam már, ennek során tapasztaltam sok érdekes, furcsa, jó és rossz dolgot is. A történet másik oldala, hogy sok évig súlyos szorongással, depresszióval, PTSD-vel és más mentális problémákkal küzdöttem, amit különféle módszerekkel próbáltam enyhíteni. Így sajnos belecsúsztam a függőségbe elég fiatalon.
Először az alkohollal, fűvel, később az amfetaminnal, kokainnal voltak problémáim. Mivel a stimulánsokról gyakran nyugtatókkal jöttem le (vagy hetekig toltam mindkettőt párhuzamosan), a mentális egészségem pedig egyre csak romlott, végül ráfüggtem a gyógyszerre is. Ekkor már tényleg ijesztő helyzetbe kerültem, hiszen egy idegen országban voltam hajléktalan, beteg és sokszor bizony éhes is, nem igazán volt hozzáférésem az egészségügyhöz vagy egyéb szolgáltatásokhoz. Családom sincs, akihez segítségért fordulhattam volna. A körülöttem lévő emberek is nagyjából hasonló cipőben jártak. Önerőből kezdtem el kimászni a szituációból, ennek során rengeteget tanulva önmagamról.
Egy anyagot szeretnék megemlíteni, amiről szerintem kevés szó esik, viszont számomra hatalmas segítséget jelentett a gyógyulásom során, ez pedig a ketamin. Az elmúlt években rengeteg dolgot, anyagot és technikát kipróbáltam a mentális egészségem javításának érdekében, de semmi sem segített igazán. Hallottam róla, hogy az USA-ban használnak ketamint poszttraumatikus stressz kezelésére. Így hát amikor hozzájutottam, nagyon kíváncsi voltam, hogy nekem ez mit adhat. Nagy meglepetéssel tapasztaltam valamit, amit azelőtt sosem: a trip során elkezdtem a problémáimat nyugodtan, objektíven, más szemszögből látni, szinte kívülállóként.
Előtte, ha a múltban történt fájdalmas élményekre gondoltam, ami valójában a problémáim gyökerét jelentette, ez sokszor heves érzelmi reakciókat, akár pánikrohamot váltott ki belőlem. Ez megakadályozta, hogy rendbe rakjam, lezárjam magamban a múltat. Nem igazán tudtam továbblépni. A ketamin segítségével viszont sikerült felmérnem, hogy sok dolog, amiktől rettegek, valójában nem jelent valós veszélyt. Megláttam az összefüggéseket is abban, hogy a múltam milyen hatással van a jelenlegi viselkedésemre és hogy pontosan miben kell változtatnom, hogy ezután jobban kezeljem a stresszhelyzeteket.
A legmeghatározóbb élményem az volt, amikor a ketamint LSD-vel együtt használtam. Sokan tartják ezt őrültségnek, de persze megtettem a szükséges előkészületeket. Ezen a tripen az egész elmém ott volt előttem, körülöttem, és úgy éreztem, hogy eggyé válok minden létezővel. Minden tapasztalat, érzékelés egy teljesen új élmény volt, az idő pedig megszűnt létezni. Ebben az állapotban jöttem rá arra, hogy a világ körülöttünk olyan, amilyennek mi alkotjuk meg saját magunkban. Mindennek, ami az életünkben történik legalább két oldala van, és én eldönthetem, hogy ne csak a negatív felét lássam meg a dolgoknak. Ettől a ponttól kezdve a mentális egészségem rohamos javulásnak indult, felfedeztem új lehetőségeket, pozitívabban kezdtem látni a világot. Én azt gondolom, hogy a függőséget is végleg magam mögött hagytam, hiszen már nem érzem úgy, hogy menekülnöm kéne bármi elől is.
Talán így összegezném a legfontosabb leckét, amit mindeközben megtanultam: a megoldást mindig a problémáink, a félelmeink felismerése, tudatosítása és az ezekkel való szembenézés jelenti. Ez lehet akár egy nagy kihívás, viszont egy teljesíthető megoldási stratégia kidolgozása elengedhetetlen a változáshoz. Bármilyen más, akár társadalmilag pozitívként megítélt technikával próbáljuk a feszültséget enyhíteni, ez csupán kis időre jelenthet megkönnyebbülést szerintem. Üzenem mindenkinek, aki nehéz helyzetben van, küszködik, hogy ne adjátok fel, mert mindig mindenből van kiút! :)
Elli
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.