Varga-Dam Andrea Jobbikos képviselő határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek "az országgyűlési képviselők droghasználatának ellenőrzéséről". A javaslat szerint a Mentelmi Bizottságnak szúrópróbaszerű drogtesztnek kellene alávetni a képviselőket. Az indoklás szerint ezáltal a képviselők "példamutató magatartást" tanúsíthatnának "a társadalom tagjai felé, amellyel elősegíthető a kábítószert használók e szokás feladására való késztetése, s széles társadalmi csoportok visszatartása a kábítószer használatától."
A javaslattal több probléma is van - ezeket 3 pontban szedtem össze.
1. A javaslat összekeveri a különféle drogokat és félremagyarázza a hatásaikat
A javaslat szerint "a kábítószer fogyasztás pszichés tünetei a következők": szorongás, agresszió, "mely őrjöngésig fokozódva ön- és közveszélyessé teheti az egyént", depresszió, "mely elviselhetetlenségig fokozódva öngyilkossághoz vezethet", illetve üldözési mánia, "paranoiás tünetcsoport", félelem. Először is, az addiktológia tudományának egyik alaptézise, hogy az illegális szerek nagyon sokfélék és sokféle hatást gyakorolnak. Még egy adott szer hatása is eltérő lehet attól függően, hogy ki, milyen dózisban és milyen körülmények között használja őket (set, setting és dózis).
Teljesen félrevezető tehát egyrészt az összes illegális szert egy kalap alá venni a hatásaik tekintetében, másrészt pedig akár ugyanannál a szernél azt feltételezni, hogy a fogyasztók szükségszerűen üldözési mániás öngyilkos őrjöngőkké válnának. A legnépszerűbb illegális szer, a kannabisz például legritkább esetekben okoz agressziót, kimondottan békés, derűs, relaxált viselkedés jellemző a fogyasztókra.
Bár a közkeletű elképzelés szerint az illegális szerek mind a függőségi potenciáljuk, mind az egészségügyi-társadalmi hatásaik tekintetében jóval nagyobb kárt okoznak, mint a legális szerek, ezt a tudományos vizsgálatok nem támasztják alá. Az ezzel kapcsolatos kutatások szerint például a kannabiszt kipróbálók nagyjából hasonló arányban válnak rendszeres fogyasztóvá, mint az alkoholt kipróbálók rendszeres ivóvá, és a dohányosoknak rosszabb a leszokási rátája, mint a heroinistáknak. A közhittel ellentétben még az egyébként az addiktívabb szerek közé tartozó kokain fogyasztóinak túlnyomó többsége is alkalmi fogyasztó.
Vannak ezenkívül olyan hatásai is a drogfogyasztásnak, amelyeknek nem önmagában a drog, hanem az illegalitás, a feketepiac az oka. Ilyen például az a képviselő asszony által említett hatás, miszerint "a kábítószer fogyasztás segít a szervezett bűnözés finanszírozásában". Ma már számos olyan ország van, ahol a kannabisz termesztését és forgalmazását kivették a bűnszervezetek kezéből, és olyan nemzeti kenderboltokat hoztak létre, ahol kizárólag felnőttek tudják megvenni a legális terméket ellenőrzött körülmények között. Nálunk ellenben a szigorú drogpolitika oda vezetett, hogy bűnözők árulják a gyerekeknek a szintetikus fűpótlékokat, amelyek a természetes kannabisznál jóval károsabbak.
Az illegális szerek fogyasztói körében rendkívül ritka az öngyilkosság vagy az üldözési mánia. Ez leginkább egyes dizájnerdrogok mértéktelen fogyasztóira jellemző, ők viszont jellemzően a városok szegénynegyedeiben élnek és nem fordulnak elő a parlamentben. A folyamatosan változó dizájnerdrogok kimutatására ráadásul a legtöbb drogteszt alkalmatlan. Az erőszakos viselkedéssel leginkább a legális alkohol mértéktelen fogyasztása hozható összefüggésbe az összes szer közül. Érdekes módon az alkoholfogyasztást a képviselőasszony nem kívánja ellenőrizni képviselőtársai körében. Különösen nem úgy, hogy vérből vagy vizeletből mutatná ki, hogy valaki a szabadidejében fogyasztott-e szeszes italt.
2. A drogtesztek nem alkalmasak az aktuális bódultság mérésére
A Munka Törvénykönyve szerint munkavégzésre alkalmas állapotban, tehát józanul kell megjelenni a munkahelyen - ez vonatkozik az utcaseprőre és az országgyűlési képviselőre egyaránt. Az alkoholszondával szemben a drogtesztekkel azonban az egyik legnagyobb probléma az, hogy nem az aktuális bódultságot mérik, hanem azt, hogy az egyén az elmúlt napokban/hetekben fogyasztott-e kábítószert. Ha az alkohol-fogyasztásnál különbséget teszünk aközött, hogy valaki a szabadidejében iszik mértékletesen, vagy munkavégzésre alkalmatlan, ittas vagy másnapos állapotban jelenik meg a munkahelyén - ez az illegális szereknél is indokolt. A legtöbb illegális szer esetében a pszichoaktív hatások néhány órán belül éppen úgy elmúlnak, mint a legális alkohol fogyasztása esetében. Éppen olyan abszurd feltételezni, hogy egy hétvégén elszívott kannabisszal töltött cigaretta miatt valaki paranoid őrültként jelenik meg hétfő reggel a munkahelyén, mintha a szombat este elfogyasztott két üveg sörtől tenné ugyanezt.
Az adatvédelmi ombudsman egy korábbi állásfoglalása helyesen mutatott rá arra, hogy a drogtesztelés "a magánszférába súlyosan beavatkozó, a személyiségi jogokat sértő gyakorlathoz vezethet” és „a mobilteszt hatékonysága nem meggyőző, mert a teszteredmények a fogyasztás tényéről – vagy akár csak a szerrel való testi kontaktusról - adnak felvilágosítást és nem a munkavégzésre való alkalmasságról.” Az ombudsman ezért szigorú feltételekhez kötötte a munkahelyi drogtesztek alkalmazását, így például kizárólag „különös biztonsági kockázattal” járó munkakörökben dolgozó alkalmazottaknál tartja azt indokoltnak, hiszen „a vizsgálatot csak a biztonsági érdek alapozhatja meg.” A drogtesztek tehát korlátozottan, biztonsági célok érdekében alkalmazhatók - de nem úgy, mint fegyverek a drogellenes háborúban. (Ebben a tanulmányban részletesen foglalkoztam a munkahelyi drogtesztek kérdésével.)
3. Nem a kötelező drogtesztekkel lehet visszaszorítani a drogproblémákat
Még ott sem sikerült ez, ahol jóval szélesebb körben alkalmazták a kötelező drogteszteket. Grúziában a 2000-es évek első évtizedében még a teljes lakosság mintegy 10%-át kötelező drogtesztnek vetették alá minden évben, szúrópróbaszerűen kiválasztva őket az utcán. A rajtakapott fogyasztókra szigorú büntetés várt, akár még minimális mennyiség esetén is börtönbüntetést kaphattak. Ezzel rengeteg ember életét sikerült tönkretenni. A drogfogyasztás azonban nem csökkent, a fogyasztók ellenben rejőzködőbbé váltak és kevésbé kerestek segítséget a függőségre. Azóta a kötelező drogteszteket visszafogták, rájöttek, hogy illúzió volt ettől remélni a drogellenes háború megnyerését, több ártalmat okoz, mint amennyi hasznot hajt.
Állítólag jó példát mutat a társadalomnak, ha az illegális szert használó képviselőket nyilvánosan megalázzuk és megszégyenítjük (attól függetlenül, hogy a munkateljesítményükre bármilyen hatást gyakorolt volna a szerhasználatuk). Pedig az egyébként is illegális szerekkel kacérkodó fiatalok döntését vajmi kevéssé befolyásolja az, hogy mit tesznek a képviselők (egy mezei insta influenszer százszor többet nyom a latban). Legfeljebb azt érjük el ezzel, hogy azok a fiatalok, akiknek már problémákat okoz a drogfogyasztás, nem mernek majd segítségért fordulni és a rejtőzködést választják. A titkolózás, a rejtőzködés és a kirekesztés pedig éppen a drogproblémák melegágyává válhat és még mélyebbre löki a gödörbe azokat, akik amúgy is problémákkal küszködnek.
A drogtesztelés helyett rengeteg olyan probléma vár megoldásra a hazai drogpolitikában, amelyek felvetésével, képviselésével az ellenzéknek valóban sok tennivalója lehetne. Tudjuk, mi működik a drogproblémák visszaszorításában: a képzett szakemberek által végzett, szakmai irányelveknek és minőségi sztenderdeknek megfelelő megelőzés, kezelés és ártalomcsökkentés. A magyar állam jelenleg milliárdokat költ minden évben a drogfogyasztó emberek értelmetlen üldözésére és büntetésére, miközben nevetségesen keveset költ megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre. Elsősorban ezen kellene változtatni. Értem én, hogy a Jobbik nem egy legalizációs párt. De azért még ők is nyugodt szívvel lobbizhatnának, hogy pártközi konszenzussal megemeljék a terület pár száz millió forintos költségvetését, hogy megerősítsék a jelenleg rendkívül gyenge pozícióban lévő drogkoordinációt a kormányzati adminisztráción belül és hogy időben kihirdessék és kifizessék a megelévő pályázatokat.
Vajon láttunk parlamenti interpellációt abban az ügyben, hogy az iskolai drogprevencióval foglalkozó szervezetek a már megítélt támogatást 3 hétten az iskolazárás előtt (!) kapták meg? Vagy hogy az ország egyes gettóiban drámai helyzet alakult ki a dizájner drogok fogyasztása miatt, és a mélyszegénységben élő emberek semmilyen segítséget nem kapnak, hogy ezzel megküzdjenek? De hogy ne csak a kormányt kritizáljam: a fővárosi önkormányzat részéről is nagy szükség lenne arra, hogy aktivizálja magát, átszervezze a Fővárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot és új fővárosi drogstratégiát alakítson ki. Ezek mind értelmes és hasznos feladatok lennének az ellenzéki politikusok számára, akik bizton számíthatnának a civilek partneri segítségére is.
Sárosi Péter