Az olvasóink írták rovatban Sniffany beszámol a saját démonaival való küzdelméről - figyelem, szókimondó tartalom, ami nem feltétlenül tükrözi a Drogriporter álláspontját!
Ülj rá mindre. Ülj rá az összes faszra, amelyikre csak tudsz. Ú, ezzel, na, ezzel KÖTELEZŐ basznod! – mondta Priscilla a telefon galériám képeit lapozgatva. Az e heti Tinderes merítőhálón ígéretesebb halak akadtak fent, mint a múltkorin. A Tinderezést is lehet sportszerűen űzni, meg a baszást is. Valakinek a sport addikció, folyamatos aktivitás, endorfin, mozgás, stimuláció. Rendszert visz az életedbe. Végül is a szex is. Meg egy csomó mást. Olyat is, amire nem számítasz, főleg nem ilyen könnyen és gyorsan. Bár mindent oly’ könnyedén kapnék meg az életben, mint a nemi betegségeket.
– Én a helyedben most látástól vakulásig kúrnék – tanácsolta Kiscica egy sör felett bölcsen random szerda este. Emlékszem, patakokban folytak a könnyeim. Nem kelt fel úgy nap, hogy ne azon gondolatokkal feküdtem volna le aludni, hogy bár soha többé ne is kelnék fel és reggelem sem volt, hogy ne szorongva keltem volna. Már megint egy újabb nap, amit nem akarok végigcsinálni. Még be sem bootoltam fizikailag, a kávétól még jobban szorult a gyomrom, mint a szorongástól, de legalább három szuicid gondolaton túl voltam. „Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!” Én voltam a fehér nyúl Aliceból, ebben a Rémálomországban.
Folyton késésben voltam – bár magam sem tudtam, honnan is és hova rohanok –, állandóan kattogva siettem.
A barátnőim mind másféle szakítás utáni tanácsokkal láttak el a szívfájdalomra. Persze nekem arra kellett hallgatnom, aki napi átlag három random légyott után bölcselkedett. Meg arra, amelyik szintén addikt volt, a háta mögött bántalmazó kapcsolatokkal, agresszív pasikkal és megjárta a zártosztályt.
Remek módszer, ha éppen szakítasz, és igyekszel leszokni a drogokról és a kodependenciáról.
Mi más lehetne rá a tuti recept, mint egy kiújult mániás szexfüggőség?Ha egyszerre próbálsz meg lejönni a társfüggőségről és a cuccról, beleőrülsz. Ha amfetaminon maradsz, úgy is, de másképp, valahogy élhetőbbnek tűnik egy ideig. Pedig annyira nem segít, még tüneti kezelésnek is pocsék, bár a piát jobban lehet bírni mellette. Egy ideig. Míg ki nem készül a gyomrod és a belső szerveid és a padlón rángatózva okádsz epét, szúró gyomorral, fuldokolva. Ez azért hosszú folyamat, több hónapnyi szorgalmas önpusztítás és még több üveg tömény eredménye. A grammokat már nem számoltam egy idő után.
Mint egy szeparációs szorongásos kisállat, akit frissen hoztak ki a menhelyről, olyan volt minden reggel. Napjában többször is rám tört, órákra. Míg el nem fáradtam, akkor egy ideig letargikus depresszióba estem és a sírás végül legyengített. Ideig-óráig. Utána kezdődött elölről.
A kodependencia egy rossz kötődési séma. A legtöbb nő kapcsolatfüggő. Mint minden, ez is egy spektrum, persze, és meg lehet tanulni kezelni. Szerintem mindig ott lesz veled, valamilyen formában, mint egy kibaszott árnyék. A kérdés az, hogy kuporogsz-e a sötétben, vagy próbálod magad mögött hagyni, elfogadod, hogy követ, de nem azonosulsz vele. Ő csak az árnyoldalad, a sötét vetületed, nem az egész identitásod és lényed képezi. A shadow work elkerülhetetlen. Ha menekülsz előle, majd az élet hoz olyan helyzetbe, hogy le kelljen ülnöd csendben önmagaddal, mert nem marad más választásod. Vagy nem marad több erőd, energiád és motivációd, hogy tovább fuss előle.
Ez most nem a wmn.hu és she.hu, nem itt fogom fejtegetni az ambivalens kötődés –és intimitási problémák pszichológiai hátterét és gyerekkorból hozott rossz sémákat, traumákat. De úgy vélem kéz a kézben jár a drogfüggőséggel.
Aki függő típus, az mindenre rá tud függeni, ami endorfint, szerotonint ad neki, ami kitölti az ürességet. Ha egy kicsi törődést kapsz, már szeretettel azonosítod be, kétségbeesetten próbálod befészkelni magad oda, a probléma csak az, hogy nem tudod hová is. A sehova sem tartozás érzése és a magadtól való idegenkedés gyilkos kombináció. A tömény és az amfetamin is. Ez a kettő párhuzamosítva maga a pokol, amiből nincs kiút.
Repülhettem én Hollandiáig, rohangálhattam Tinder randikra, vagy haverokhoz zülleni, az a szorongató, nyugtalanító érzés, amit körül írni is nehéz, végig ott feszített belülről. Nem hagyott aludni, lélegezni, örülni. A saját sötét valóságomban léteztem, így a külvilág is hasonlóan támadó és rideg hellyé vált.
Az összes kapcsolatom átértékeltem. Mindegy kivel voltam, egyedül éreztem magam, de mégsem tudtam meglenni magamban, otthon. Társaságban a Tindert húzogattam, vagy üres arccal pörgettem a facebook newsfeedet. Diszfunkcionálissá váltam, miközben hiperaktív is voltam, és hiába paradox, nagyon is jól megfért ez a kettősség ahhoz, hogy megkeserítsen mindent, ami valaha egy fikarcnyi örömet adott.
Kék Pont és terápia
Segítségért fordultam. Csodát nem vártam, de beszélnem kellett egy szakemberrel. Valakivel, aki nem csak azt hajtogatja, hogy találjak hobbit és, hogy álljak le a droggal és a piával. Oké, a Kék Pont nem a megfelelő hely volt erre, hiszen egy addiktológiáról beszélgetünk, de mindenképpen érdekes perspektívát mutatott. Például azt, hová nem akarok kerülni és meddig nem kívánok süllyedni.
Mindig, mindig van lejjebb – ezt megtanultam ez idő alatt. Első alkalommal egy 24 éves, egyetemista lány fogadott, afféle állapotfelmérés gyanánt, személyesen. Édes volt, igazán. A hernyósoknak és elterelősöknek felüdülés lehet egy ilyen kedves arcú, megértő, csinos és kifinomult lány, aki nem flegmán és lekezelően bánik velük. Látszott rajta, hogy tényleg segíteni akar, azért van ott, mert akarja, mert érdekelt, mert célt talált benne.
Sokat kérdezett, én még többet meséltem. Leálltunk, mikor azt felelte, hogy ezzel az összetett mondattal most a papír lapján szereplő következő öt kérdést is megválaszoltam. A Kék Pontnál leszoktató programtervet kapsz, ezt egy tanácsadó segítségével csinálhatod végig, ha elég elszánt és kitartó vagy. A második alkalommal pszichiáter végez állapotfelmérést és megbeszélitek, a megítélése alapján milyen gyógyszert írhat fel neked.
A lány bár tényleg lelkes és érdeklődő volt, fagyosabbá vált a levegő, mikor a szuicid gondolatok kerültek szóba, illetve láttam, ahogy a könnyed sztorizgatásaimtól megmerevedik a kis arca. Utána egyből elmentem a csepeli Rizibe és aljasra ittam magam néhány random goás arccal. Ezt nem lehetett józanul bírni.
Akkoriban egyébként is minden apróság után a pohárért nyúltam. Frusztrált, hogy egy nálam fiatalabb lány kiakad a problémáim súlyától, miközben én magam tapasztaltabb vagyok, mint ő maga. Magamon sem tudtam segíteni és a szakembereknél sem leltem válaszokra. Egyre kilátástalanabbnak tűnt az egész.
Másnap betelefonáltam és időpontot kértem a pszichiáter nőhöz. Kiscica ajánlotta, akit már kezelt a Kék Pontnál. Azt mondta róla, hogy kemény, nyers, de tűpontos és találó meglátásai vannak. Úgy éreztem, nálam tapasztaltabb, idősebb szakemberre van szükségem.
Nos, nem jártam hozzá sokáig, de mindenképpen érdekes volt a diagnózisos ambuláns lapom olvasgatni az első online beszélgetésünk után. Bipoláris, borderline, szenvedélybeteg.
A bipolt eddig is sejtettem, hát hogyne. Azt javasolta, tisztuljak ki és utána újra értelmezzük ezt a spektrumot és diagnózist. Nem tudjuk, hogy amfetamin nélkül is ilyen súlyosak-e a szélsőségek. Elkezdtem olvasni arról, hogyan lehet kezelni ezeket a kilengéseket és ez alapján az iránymutatás alapján elemezgettem magam bizonyos szituációkban, stresszhelyzetekben.
Íme egy részlet az első állapotfelmérésem után készült ambuláns lapról:
A beszélgetés a pszichiáterrel valahogy a következőképpen zajlott:
– Keressen valami örömforrást, ami nem életveszélyes! – mondta az idős, szemüvegen át is élesen látó pszichiáternő.
– Akkor a narkós szifilisz nem játszik, mi? – gondoltam magamban. Neki inkább nem tettem fel hangosan a kérdést. - Az a baj, hogy semmi sem érdekel. Semmi sem köt le.
– Aggódom magáért. Írjon naplót! Próbáljuk csökkenteni az amfetamint, azzal együtt az alkoholfogyasztása is párhuzamosan redukálódni fog.
– Jó. Még egy kérdésem lenne. Az elődje említette, hogy adott esetben mentőt küldenek a betegre. Nincsenek szuicid hajlamaim vagy gondolataim. Nem fogom megölni magam.
– A pia majd megteszi maga helyett – biztosított. – Mellrákot kap. Májcirrózist.
Nyeltem egyet.
– Szóval, milyen esetben hívják rám a 112-t?
– Ha csak nem áll a beteg az ablakban, ugrásra készen és nem telefonál, nem teszünk ilyet. Írja a naplót, két hét múlva meglátjuk, mennyire sikerült csökkentenie a fogyasztását.
Hát, legalább nem azzal fárasztott, hogy találjak hobbit.
– Gyógyszert nem írok, ennyi benzóra, alkoholra és amfetaminra veszélyes lehet és egyébként sem köt meg a receptoraiban. Majd ha leállt a cuccról, megbeszéljük egy hangulatstabilizátor lehetőségét.
A francba, pedig reménykedtem, hogy kapok, valami fasza legal pharma drogot. Hát, ezt buktam.
A barátok ilyenkor rettentően okosak és bölcsek. Úgy éreztem, hogy ha még egyszer meghallom, hogy találjak hobbit, ordítani fogok. Olvasok, írok, túrázom. Bulizni járok, bár a kékpontos pszichiáternő óva intett a partyktól, hiszen az egyenes út a visszaesés felé. Csak még egy csík afteron, kettő hétfő reggel, kávé jelleggel, hogy dolgozni tudjak. Mire észbe kaptam megint két hete feszült az állkapcsom, csak lejövőt ne, aztán mikor a csíkok már nem hatottak az egekben lévő toleranciám miatt, bedobáltam rá mindent és úgy ittam a töményet, mint kisbaba a tejet egy unikornisos cumisüvegből.
A Kék Pontban írattak velem naplót, a pszichiáterem meg is lepődött, milyen pontosan és szorgosan vezetgetem. – Szeretek írni – mondtam neki. Narkózni még jobban – tettem hozzá magamban.A januári fogyasztási naplóm, napi bontásban:
01.11
Este 4 cl vodka, egy doboz sör, néhány slukk fű - hajnal 0.5 mg frontin, hogy tovább aludjak, további néhány slukk fű
eztán 3 nap Sumamed antibiotikum, torokfájásra
01.13
2 sör 4 cl vodka, fél frontin, pár slukk fű, cataflam, algoflex (torokfájásra)
01.15 délelőttől 01.16 reggelig
1 g fehér kb, 3-4 deci vodka, cseresznye likőr, egy sör, korty pálinka, harmad bogyó, fél spangli, 3 mg benzo, ulprix 1 db gyomorsav oldó, algoflex,
01.16 Ébredes és némi alvás után kb 0.5 fehér, 4cl palinka, egy sör, 2 dl pina colada, 4cl vodka, pár slukk fű, 2 mg frontin alváshoz
01.17
Fél g fehér, vodka, nem tudom mennyi, kb 1-2 dl
2 mg frontin elosztva, pár slukk fű
01.18
Kb 0.3 fehér
3 sör
1 mg frontinnal alvás reggelig
01.19
Kb 0.3 fehér, fél üveg 17%os ananasz likőr - ez úgy indult, hogy csak reggel ébresztőhöz, de még mindig náthás es beteg vagyok, meg szomorú is, jól esett a likőr - likőr elfogyott kb 2 dl vodka utána
2 algoflex napközben
1 mg frontin
01.20
0.5 fehér,
3 dl vodka sajnos
2 mg frontin, pár slukk fű, felébredés 0.5 mg frontin, visszaalvás nem ment másként
01.21
0.4 fehér
Kb 3 dl vodka lehetett
1 mg frontin, fű
01.22
0.3 fehér
2-3 dl vodka
1.5 mg frontin
Fű
01.23
1 dl vodka
0.2 fehér
2 pohár sör
0.5 mg frontin
pár slukk fű
01.24-01.26
Betegség elhúzódása, tisztulás
26-án este 2 kis üveg búzasör, fél frontin alváshoz
01.27
Egy doboz sör
Kb 3 g kratom kapszulában
Este pár slukk fű
01.28
Kb 3 g kratom
0.5 mg frontin
01.29
Kb 4-5 sör
Szájon át kb 0.3 fehér
Hajnalban fél papír
Alváshoz 3-5 mg frontin
01.30
4-5 vodka shot
Kb 0.5 feher
Hétfőtől szerdáig 01.31 - 02.2
1.3 g fehér kb összesen
Sör, vodka, nem olyan sok, mint előtte való hetekben. Hétfőn főleg a munka miatt a fehér, kedden iszogattam is home officeban este egy Peroni egy Stella napközben 1-2 vodka shot, szerda ma kb 3-4 vodka shot 2 cl-esek málnaszörppel
Sosem voltam nagy stoner, általában 0.15-ös cigiket tekertem, melyeket három-négy este alatt szívogattam el. Inkább az egymilis frontin ütött ki. A fűtől ugyanúgy szorongtam, csak betépve. Mégis, elalvás előtti íze-végett-rituálévá vált. Más plüssállattal alszik, én hamutállal és fél levél benzoval a párnám mellett. Biztonságérzetet ad.
A következő beszélgetés során a doktornő szigorúan nézett rám a szemüvege mögül. Hetekig elhúzódott egy betegségem, mert minden alkalommal, amikor abbahagytam a szipogást, a nátha első fázisába ugrott vissza, megint folyt az orrom és kezdődött elölről. A végén kínomban már az amfetamint is kapszulázni kezdtem, mert a nyálkahártyám teljesen szétzilálódott. A kratom gusztustalan volt, attól totál rosszul lettem.
- Szórakozhatunk itt az írogatással, de ez nem csökkent.
- De hát alig fehéreztem.
- Kratomozott és LSD-zett.
- A kratom is számít?!
- Minden számít.
Az anonim alkoholistákhoz akart küldeni. Bevallom, ettől viszolyogtam, úgy véltem, ez nem az én társadalmi osztályomnak szóló csoport és nem azt a segítséget kapnám, amire szükségem van.
Nem tagadom az alkoholizmusom, sem a polytoxikomániám, de annak súlyosságát nem sorolnám az anonim alkoholistákhoz járó betegekéhez. Ez volt az utolsó ülésünk. Udvariasan megköszöntem a segítséget és átadtam a helyem egy elszántabb függőnek. Én erre nem voltam felkészülve.
Nem erre számítottam, és ha őszinte akarok lenni magamhoz, eszemben sem volt abbahagyni a fogyasztást. Jobban akartam lenni, de nem tudtam, vagy nem akartam kitisztulni. Az anonim alkoholisták csak elrettentő példa lett volna számomra. Addig úgysem tudtam leállni, míg el nem értem az eddigi legalját…
Ettől még, ha bárki úgy érzi, segítségre van szüksége a leszokáshoz, de anyagilag nem engedheti meg magának a magánterápiát, a Kék Pontnál meghallgatásra talál, és segítő kezet kap. Nem az ottani terápia hatékonyságát szeretném ezzel kritizálni, ez csupán az én szubjektív, fogyasztói példám. Akkor, abban az élethelyzetben, friss traumával, túl régóta húzódó függőséggel és persze a hozzáállássommal, nem volt számomra megfelelő az irányvonal, amit kínáltak. Az anonim alkoholista ülések mellett egy másik segítővel kellett volna heti rendszerességgel konzultálnom, aminek nem láttam értelmét úgy, hogy közben továbbra is ugyanúgy fogyasztok.
Egy alkalommal meglátogattam a helyi lakótelepi Pszichiátriai és alkohol gondozót, némi tereptanulmány és támogatott, háromszáz forintos frontin recept reményében. Senkit sem szeretnék elrettenteni az ingyenes, állami segítség igénybevételétől (jól tudom, a magán pszichoterápia továbbra is luxus ár kategóriába esik), csupán szemléltetném a valós helyzetet, szubjektív tapasztalataim alapján. Erről beszámolót a blogomon olvashatsz:
Sniffany
(insta)
FIGYELEM! Az Olvasóink írták sorozat célja a tájékoztatás, nem buzdítunk senkit szerhasználatra. Az itt bemutatott vélemények nem feltétlenül tükrözik a Drogriporter álláspontját. Bemutatjuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik gyógyászati vagy rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.