Miért hal meg ilyen sok ember drogtúladagolásban Amerikában?

És vajon miért ütik fel a dílerek halálos dózisú fentanillal a kokaint? Az alábbi írásunkban és rövid videónkban röviden és közérthetően összefoglaljuk, hogyan jutottunk idáig.

"Miért nem szigorítják már be végre a receptre kapható fájdalomcsillapítók felírását az amerikaiak?" - sóhajtanak fel sokan Magyarországon, amikor arról olvasnak, hogy a túladagolás halálos áldozatainak száma ismét rekordot döntött idén. Több, mint százezer ember lelte halálát drogtúladagolásban tavaly - a számuk idén csak tovább nőtt. Ha azt nézzük, hogy az egész vietnámi háborúban 58 ezer amerikai katona veszett oda, akkor láthatjuk, hogy ez a szám valóban sokkoló.

A 90-es években ugyanis valóban beszélhettünk az opioid fájdalomcsillapítók túlfelírásáról, amikor az olyan élelmes cégek, mint a Sackler család által tulajdonolt Purdue Pharma piacra dobta az Oxycodone nevű gyógyszert. Amit agresszív marketinggel úgy tálaltak az orvosoknak, mint ami nem okoz függőséget (dehogynem).

De a túlfelírásnak már régen vége. Már a 2000-es évek elején beszigorították a fájdalomcsillapítók felírását, bezárták a szürkezónában működő tabletta-felíró rendelőket ("pill-mill"), ahonnan az egyébként legális gyógyszerek könnyen kerültek rossz kezekbe. Ez azonban nem eredményezte az opioidok iránti kereslet csökkenését. Mi több, ekkor kezdődött az igazi nagy baj: az illegális piac vállalkozói elkezdték tömegével gyártani a hamisított tablettákat. És a hirtelen szigorítás visszaütött: azok, akiket hirtelen leállítottak az Oxycodone felírásról, tömegével találtak vigaszt az illegális piac hamisított termékeiben. És jóval többen adagolták azokat túl, gyakran sajnos halálos eredménnyel.

És az igazi nagy baj csak ezután következett: 2010 körül a piac ismét átrendeződött. A hamisított pirulák helyett egyre népszerűbbé kezdett válni a Mexikóból érkező nagyon potens heroin. És egyre több fiatal már eleve erre, a heroinra állt rá. Ezzel párhuzamosan exponenciálisan növekedett a túladagolások száma. És amikor a hatóságok szigorú intézkedésekkel reagáltak a heroin beáramlásának megakadályozására, az illegális piac ismét nem tette meg azt a szívességet, hogy eltakarodik a fenébe. Ezzel szemben a kereslet-kínálat törvényszerűségeinek megfelelően rugalmasan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez: egy könnyen előállítható és csempészhető, nagyon profitábilis új szintetikus opioid droggal helyettesítette/ütötte fel a heroint.

2013-tól a fentanil brutálisan megnövelte a halálos túladagolások számát, ezzel elhozva a túladagolási járvány harmadik hullámát. A fentanil eredetileg gyógyászati forgalomban, mint fájdalomcsillapító jelent meg. De az illegális piacon nem a legális forgalomból kerül ki - az utcán árult fentanilnak semmi köze a kórházakban műtétek után használt fentanil-tapaszokhoz. Amelyek, megfelelő orvosi ellenőrzés mellett használva, sem függőséget, sem túladagolást nem okoznak. De ami magát az anyagot kitűnő fájdalomcsillapítóvá teszi, az tette ígéretessé az illegális piacon is: gyorsan felszívódik és gyorsan beüt, és gyorsan ki is ürül. Ami azt jelenti, hogy az illegális piacon elég könnyen függőséget okoz.

Ez a tulajdonsága az, ami miatt annyira népszerűvé vált az illegális drogkereskedők és terjesztők körében. Olcsó beszerezni, könnyű elrejteni/csempészni, és mivel gyorsan függőséget okoz, ezért lehet számítani arra, hogy a vevő gyakran visszatér. Ergo a profit exponenciálisan nő. És ez az oka annak, hogy előszeretettel ütnek fel a dílerek fentanillal olyan más drogokat, amelyek egyébként jóval drágábbak és nehezebben csempészhetőek. Mint például a metamfetamin vagy a kokain. Amelyek egyébként stimuláns, tehát pörgető szerek, míg a fentanil depresszáns, nyugtató: és mégis, a statisztikák szerint a gyanútlan vásárlók egyre gyakrabban vásárolnak olyan stimuláns szert, amiről nem is tudják, hogy fentanil van benne. És ez hozta el a túladagolási hullámnak immár a negyedik hullámát: amelyben a halálos túladagolások egyre nagyobb hányadánál a fentanillal kevert stimulánsok fogyasztása a ludas.

A terjesztők persze nem hülyék: tudják, hogy a túladagolások nem tesznek jót az üzletnek. Az ügyfél elvesztése profit-veszteség, ráadásul mindig nagy rendőri érdeklődést vált ki, aminek a végén börtönben találhatja magát. A drogterjesztők döntéseit nagyrészt a piaci logika határozza meg. Ezeket a kockázatokat is bekalkulálják. Nem egyszerűen arról van szó, hogy magasról tesznek rá, hogy az általuk árult szer vajon megöl-e valakit. Hanem arról, hogy bíznak abban, hogy a fentanilt megfelelően fel tudják hígítani ahhoz, hogy ne legyen halálos a vevő számára. És az esetek többségében ez valóban sikerül: a fentanil nem szükségszerűen halálos. A dózis teszi a mérget: hiába potens egy szer, megfelelően kiadagolva nem veszélyesebb, mint a kevésbé potens szer. A probléma az, hogy a fentanil megfelelő dozírozásához megfelelő vegyészeti know-how-ra és felszerelésre van szükség. Ez pedig gyakran hiányzik. És máris kész a baj.

A gond az, hogy a fentanil eladásából származó haszon még mindig olyan óriási és csábító, hogy az illegális piac szereplői inkább bevállalják a kockázatot, hogy túladagolják az ügyfeleiket, mintsem inkább a drágábban és körülményesebben terjeszthető szereket terjesztenék.

Ami a drogok esetében azt eredményezi, hogy egyre potensebb szerek kerülnek kínálatra, amelyeket egyre nehezebb megfelelően kiadagolni. Ráadásul a terjesztők lekapcsolása sem eredményezi a kínálat csökkenését: a kínálkozó profit miatt mindig lesz, aki betölti a megüresedett helyet. Azonban nekik gyakran még annyi tudásuk sincsen a drogok megfelelő oldásáról, hígításáról, mint az elődeiknek.