A HVG újságírói megtekintették a szeptemberben bejelentett "új" rendőrségi drogprevenciós program (RedP) működését a gyakorlatban egy kertvárosi gimnáziumban. A Drogriporter gyorselemzése szerint a program szemlélete és módszertana elavult, egyoldalú információ-átadáson, elrettentésen és sokkoláson alapul, ezért nem hogy nem eredményes, de egyenesen káros.
Mi is a RedP?
A REDP, avagy Rendőrségi Drogprevenciós Programot 2025 augusztusban jelentették be hivatalosan az Országos Rendőr-főkapitányság kezdeményezésére, azzal a deklarált céllal, hogy hozzájáruljon „a fiatalok drogmentes jövőjéhez”. A programot a rendőrség bűnmegelőzési feladatainak részeként hirdették meg, kiemelve az iskolákkal, szülőkkel, gyermekvédelmi intézményekkel és helyi közösségekkel való együttműködést. A police.hu leírása szerint a RedP interaktív foglalkozásokat, szülői és pedagógusképzést, workshopokat, valamint közösségi média jelenlétet ígér, és hangsúlyt helyez a tudatosság, egészséges életmód és közösségi felelősség erősítésére. A program ugyanakkor alapvetően a rendőrség által kidolgozott és végrehajtott prevenciós modell, amelyben a foglalkozásokat elsősorban rendőrök vezetik, saját képzési rendszerük alapján. A HVG nemrég megjelent cikke nyújt először részletes betekintést abba, hogy mi is történik ennek a programnak a keretében az iskolákban, ezt használtuk fel az gyorselemzésünkhöz, ami a teljesség igénye nélkül készült.
Mennyire tekinthető "újnak" a RedP?
Bár nevében új, valójában sem a szemléletében, sem a módszereiben nem tekinthető valódi megújulásnak. Elődje, a DADA program (Dohányzás – Alkohol – Drog – AIDS) a 1990-es évek végén indult Magyarországon a rendőrség által kidolgozott iskolai bűn- és drogmegelőzési programként. A program célja a szenvedélybetegségek és devianciák megelőzése volt, főként frontális előadások, elrettentő példák, jogi következmények bemutatása és moralizáló üzenetek segítségével. A REDP nyilvánvalóan ugyanezt teszi: a foglalkozásokat rendőrök tartják, azok egyszeri frontális előadásból állnak, elrettentő példák, jogi következmények és moralizáló történetek bemutatásán alapulnak. A rendőrség gyakorlatilag újracsomagolta ugyanazt a régi, lejárt szavatosságú terméket, amit már évtizedek óta forgalmaz.
Miért problémás, ha rendőrök tartanak prevenciót?
A rendőrség alapvető szerepe a rendészeti kontroll és a jogi következmények érvényesítése, míg a drogprevenció lényege a bizalomépítés, megértés, pszichológiai támogatás és készségfejlesztés – vagyis teljesen más kompetenciákat igényel. Egy gyorstalpalón részt vett rendőr, minden jó szándéka ellenére, nem helyettesíthet egy képzett szakembert sem a kompetencia, sem a bizalomépítés terén. A fiatalok sokszor eleve bizalmatlanok a hatósági szereplőkkel szemben, így kevésbé mernek őszintén beszélni saját tapasztalataikról, kérdéseikről, félelmeikről, ami ellehetetleníti a valódi párbeszédet.
A HVG cikkében a rendőrök megkérik a fiatalokat, hogy tegye fel a kezét, aki már kipróbált szert. Szerencsére egyetlen fiatal sem teszi fel a kezét: hiszen ez jól felfogott érdeke. Magyarországon a rendőrnek nincs mérleglési joga, hivatalból eljárást kell indítania a kábítószeres bűncselekmény gyanúját észlelve. Ráadásul az iskolában is következményei lehetnének annak, ha valakiről kiderülne, hogy drogozott. Az újságírók jelenlétéről itt most nem is beszélve. Ez nem tekinthető egy olyan biztonságos közegnek, ahol a fiatalok nyíltan és őszintén beszélhetnek az élményeikről. Sőt, ez a kérdés kimondottan veszélybe sodorhatja őket, ezért ártalmas.
Miért nem hatékonyak az elrettentő történetek?
Az elrettentő történetek a drogprevencióban azért nem hatékonyak, mert bár erős érzelmi hatást válthatnak ki, nem változtatják meg a viselkedést, sőt gyakran ellentétes hatást érnek el. A fiatalok agya fejlődésükből adódóan hajlamos a kockázatkeresésre és az „ez velem úgysem történik meg” gondolkodásra, ezért a szélsőséges, horrorisztikus példákat irreálisnak, eltúlzottnak tartják. Ha a történet túl félelmetes vagy dramatizált, a hallgató pszichológiai védekezéssel reagál: tagad, elhatárolódik, vagy egyszerűen nem figyel. Ráadásul az elrettentés többnyire nem mutat be valós alternatívákat vagy megküzdési módokat, így félelmet kelt, de nem ad eszközt a döntéshez. Korábbi hasonló kampányokról készült kutatások (pl. DARE, Scared Straight, „Faces of Meth”) azt is kimutatták, hogy az elrettentés stigmát erősít, csökkenti az empátiát, és aláássa a hitelességet: ha a fiatal felismeri, hogy a történet túlzó vagy nem rá illik, a teljes üzenetet elutasítja. A félelemkeltés tehát figyelmet kelthet, de nem épít tudást, nem fejleszt készséget, nem növeli az önhatékonyságot, és így nem hoz valódi, tartós viselkedésváltozást.
Példa: miért nem működik a 23 éves Krisztina története?
A HVG beszámolója szerint a fiataloknak egy filmet mutattak a 23 éves Krisztina történetéről. A film egy fokozatosan eszkalálódó drámát mutat be, amely egy átlagos fiatal fűhasználatából hirtelen rendőrségi rajtaütéshez és többéves börtönbüntetéshez vezet. A cél nyilván az ijesztgetés, ám a történet több szempontból is hiteltelenné válik a fiatalok szemében: egyrészt túlzó és valóságtól elrugaszkodott (a legtöbb esetben nem ez történik), másrészt nem magyarázza el a háttérokokat – például miért volt a fűhasználat számára kapcsolódási eszköz vagy milyen támogatás hiányzott az életéből, családjából. Mintha csak és kizárólag a drog, a molekula okozna minden problémát, pedig tudjuk, hogy ennél mindig jóval többről van szó. A néző így nem azt érti meg, hogyan kerülhette volna el a helyzetet, hanem csak azt látja, hogy „egy rossz döntés és kész, tönkremegy az életed” – ez fatalista és bénító üzenet, nem pedig felhatalmazó. Az ilyen drámai, büntetésközpontú narratívák nem tanítanak megküzdési készségeket, nem erősítik az önreflexiót, és nem növelik az önhatékonyságot – ehelyett félelmet, szégyent és bizalmatlanságot keltenek, ami éppen az őszinte párbeszédet és a segítségkérést akadályozza meg.
Miért nem jó sokkoló képeket mutogatni?
A rendőrök azt mondják, nem a sokkolás a cél - de valójában nagyon is az. Olyan képeket mutatnak. Holtestek, megerőszakolt lányok, folyóba fullad fiatal. Ezek célja, hogy erős negatív érzelmi hatást váltsanak ki a nézőkben. Felháborodást, undort, félelmet. Mert ezek az érzelmek majd kondicionálják a későbbi elutasító viselkedést a drogokkal szemben - gondolhatják. De a tudományos kutatások szerint az ilyen képek rövid távú érzelmi bevonódást kiválhatnak, de hosszú távú viselkedésváltozást nem. Sőt, gyakran ellenhatást váltanak ki éppen a legveszélyeztetettebb fiatalokban: érzelmi leválást („ez túl extrém, ez nem rólam szól”), vagy cinizmust („ez propaganda”).
Nem mutatják be a szerhasználati problémák mögött álló összetett pszichés és társadalmi tényezőket, mozgatórugókkal. Általános szabállyá tesznek ritka kivételeket, egyenes ok-okozati kapcsolatot tételeznek ott (pl. drogfogyasztás és erőszak), ahol ilyen nincsen (olvasd korábbi elemzésünket a drog és erőszak kapcsolatáról!). A két előadó rendőrt azért választották ki, mert rájuk támadt egy bódult állapotban lévő férfi. De az ilyen, egyébként ritka esetek mögött sokkal inkább kezeletlen pszichés zavarok állnak, amelyeket az illető drogokkal öngyógyszerez. Többet mondanak el a magyar társadalom mentális állapotáról, mint a drogokról. Ráadásul az ilyen sokkoló képek, történetek megbélyegzik a szerhasználókat, csökkentik az empátiát az érintettekkel szemben, érzéketlenné tesznek akár a rendőrségi brutalitással szemben is. Hiszen az "ilyenekkel" szemben semmilyen eszköz sem drága. Ennek a társadalmi hatásai károsak, hiszen például az ellátásba kerülés egyik fő akadálya éppen a megbélyegzés és szégyen.
Szórakoztató - de hatékony is?
Az ilyen jellegű kampányok védelmében a rendőrök gyakran hangoztatják, hogy "de hát ezek nagyon népszerűek". És valóban. Ha a szülőket vagy tanárokat kérdezik, többnyire ez az elvárásuk a drogprevencióval kapcsolatban: sokkoljon és rettentsen el. És maguk a fiatalok is gyakran kedvelik a vad vizuális ingereket, sokkoló képeket. A prevenció célja nem az, hogy a diák jól érezze magát vagy pozitívan értékelje az előadót, hanem hogy csökkenjen a kockázatos viselkedés. Kutatások (pl. DARE) azt is kimutatták: számos kudarcot vallott programot a fiatalok kedveltek – mégis hatástalanok vagy akár ártalmasak voltak. A „jó élmény” tehát félrevezető mutató: az élvezetes előadás lehet haszontalan, és a kevésbé látványos, de készségfejlesztő programok bizonyulnak valóban hatékonynak. Az ilyen rendőrségi "prevenciós" programok gyakran sokkal inkább a rendőrség önigazolását és ön-promócióját szolgálják és egyfajta indoktrinációnak teszik ki a fiatalokat.
Milyen akkor a hatékony prevenció?
A szakmai szervezetek 2025. május 16-ki konferenciáján elfogadott konszenzuális minimum-pontok a következőket fogalmazzák meg:
1) Koherens és hosszú távú stratégia része
Nem alkalmi ötletekre vagy kampányokra épül.
Illeszkedik egy átfogó egészségfejlesztési programba.
2) Egészségfejlesztő megközelítést alkalmaz
Nem csak „ne drogozz” üzenet.
Foglalkozik a mentális egészséggel, kapcsolatokkal, megküzdéssel, identitással.
3) A célcsoport bevonására épít
Interaktív, párbeszéd-alapú.
Nem előadás, hanem közös gondolkodás.
A fiatalok tapasztalataiból indul ki.
4) Alkalmazkodik a résztvevők sajátos szükségleteihez
Figyelembe veszi az életkort, hátteret, kockázati tényezőket.
Nem „egy üzenet, egy módszer mindenkinek”.
5) Iskolai prevenció esetén beépül a tananyagba
Kurrikulum-szerű, rendszeres.
Nem különálló esemény, hanem oktatási folyamat része.
6) Többalkalmas, folyamatjellegű
Nem egyszeri előadás.
Lehetőség van visszacsatolásra, gyakorlásra, elmélyítésre.
7) Szakmailag megalapozott (evidence-based)
Tudományos kutatásokkal alátámasztott módszerekre épül.
Addiktológiai, pszichológiai, pedagógiai tudást integrál.
8) Interaktív és készségfejlesztő
Kommunikáció, döntéshozatal, érzelemszabályozás, kortársnyomás-kezelés.
A fiatalok aktív szereplők, nem passzív hallgatók.
9) Komplex és a problémák teljes spektrumát lefedi
Nem csak illegális drogokról beszél.
Érinti az alkoholt, dohányt, gyógyszert, viselkedési függőségeket, mentális egészséget is.
10) Elkerüli az elrettentő, moralizáló megközelítést
Nem félelemkeltésre épít.
Hiteles, árnyalt információt ad.
Empátiát és felelősségtudatot épít.