A drogellenes háború, mint a kultúrharc eszköze
A kormányzati drogellenes háború az általános hajtóvadászatból egyre inkább egy politikai és kultúrharc eszközévé válik.
"Ha droghoz nyúlsz, rosszul járhatsz," ez a drogellenes háború üzenete, amikor egy újabb rendőrségi hír jelenik meg egy fogyasztó vagy terjesztő elfogásáról, bebörtönzéséről. Hogy ez az üzenet mennyire eredményes a drogjelenség visszaszorítása terén, az persze erősen kétséges. Hiszen évtizedek óta zajlik már ez a háború a világon, de az illegális drogok sokkal könnyebben és nagyobb választékban hozzáférhetők, mint valaha.
Még tavasszal, amikor új benzint locsoltak a magyarországi drogellenes háború motorjába, figyelmeztettem rá egy írásomban, hogy félő: a magyar kormány itt is az orosz kottából játszik. Putyin rezsimje ugyanis már hosszú évek óta használja a drogellenes harc jelszavát arra, hogy az őt kritizáló véleményformálókat semlegesítse, hiteltelenítse. Gyakran előfordul, hogy rendszerkritikus ellenzékiek, civilek, jogvédők, művészek ellen célzott rendőrségi akciókat hajtanak végre, és a drogtörvények végrehajtásának örve alatt valójában a rendszer ellenzékét próbálják félreállítani. A mostani események azt igazolják, hogy igazam lett.
Az utóbbi időben azt látjuk, hogy a mezei fogyasztók és terjesztők mellett egyre inkább politikusok és előadóművészek kerülnek a drogellenes háború célkeresztjébe. Korábban Pogány Indulót pécézte ki a drogbiztos. Nemrég a józsefvárosi Horváth Alexander ellenzéki képviselőjelölt ajtaján kopogtattak hajnalok hajnalán a rendőrök. Egy bizonytalan eredetű és tartalmú videó-felvételre hivatkozva kutyákkal (!) kutatták át a politikus lakását, és lefoglalták a kommunikációs eszközeit egy választási kampány kellős közepén.
A legújabb célpont: T. Danny (Telegdy Dániel). Akit szimpla fogyasztásért és birtoklásért kapcsoltak le a rendőrök, mégis olyan nagy dobra verték az ügyet, hogy még Horváth László drogbiztos is külön szükségét érezte, hogy megszólaljon. Nem elég, hogy büntetőeljárás indult ellene: külön meg kell szégyeníteni a nyilvánosság előtt. Példát kell vele statuálni.
Ó milyen megható. Figyeljük meg a szóhasználatot: esélyt teremteni. Vajon mit mond el az, amikor egy állam büntetőeljárásokon keresztül akar esélyt teremteni egy nemszeretem társadalmi csoport tagjainak? Nem sok jót. Esélyeket lehet teremteni okos szociálpolitikával, oktatással, egészségüggyel, megelőzéssel, ártalomcsökkentéssel. Mindazzal, amire a magyar kormány vajmi kevés figyelmet fordít. A kriminalizálás azonban nem esélyt teremt, hanem esélyt vesz el. Még akkor is, ha egy egyébként erős szociális hálóval és stabil egzisztenciával rendelkező celebről van szó. De akkor meg aztán különösen, ha mondjuk mélyszegénységben élő utcai szerhasználókról beszélünk.
De van itt más is. A drogbiztos számára az ellenség nem csak "a" kábítószer. "Kábítószeres életmódról" beszél. És itt jön be a kultúrharc.
De még ez sem teljesen pontos. Hiszen van egy csomó olyan celeb, közéleti szereplő, akikről tudjuk, hogy a múltban elég nyilvánvalóan kábítószeres ügyekbe keveredtek vagy akár nyíltan beszéltek, énekeltek, rappeltek droghasználatukról. És mégis védett vadnak számítanak. Mint Curtis vagy Dopeman (nomen est omen). Ők valamiért soha nem kerülnek célkeresztbe.
És persze nem jelentek meg a rendőrök Szájer József lakásán sem, pedig a brüsszeli ügyészség talált ecstasy tablettákat a hátizsákjában anno. Vagy nem tartottak hajnali házkutatást Habony Árpádnál, akiről egy ibizai klubban készült videó-felvétel, amint az orrával éppen elég félreérthetetlenül szipog. Vagy akár Deutsch Tamásnál, akivel kapcsolatban szintén felmerülhet a gyanú, hogy tejporon kívül mást is szagolt már. Hozzáteszem: ezek nem bizonyítékok, csak gyanúk. De vajon ha egy ellenzéki képviselőnél házkutatnak egy régi videó miatt, akkor ezeknél a politikusoknál vajon miért nem?
Mi a drogriporter?
A Drogriporter nem a drogokról szól, hanem az emberekről, akik drogokat (is) fogyasztanak. Célunk, hogy teret adjunk a megbélyegzéstől és előítéletektől mentes, korrekt, tudományos bizonyítékokon alapuló, de mégis szórakoztató tájékoztatásnak. Álláspontunk szerint a büntetőjogi elrettentésen alapuló drogpolitika nem lehet sem hatékony, sem pedig igazságos, mivel sokkal nagyobb ártalmat okoz, mint a drogfogyasztás maga, amelyet egyébként sem képes megszüntetni vagy megelőzni.
A Drogriportert üzemeltető Jogriporter Alapítvány közhasznú tevékenységet folytat, az állam vagy politikai pártok támogatása nélkül. Ha szeretnéd, hogy a jövőben is legyen egy józan hang a drogpolitika terén, kérjük, hogy támogasd a szervezetünket az adód 1%-ával! Adószámunk: 18523616141
A Drogriporter oldalunkat itt találjátok, az angol nyelvű oldalunkat pedig itt.
Segítség kell? Itt megtalálod!
Ha segítségre van szükséged a drogproblémáid/drogfüggőséged miatt, a Drogriporter adatbázisában megtalálod!