A Magyar Hírlap cikke azt írja, hogy a "halálos" biofű fogyasztása egyre terjed, és a szer fogyasztása "gyakan életveszélyes". A Drogriporter blogon már foglalkoztunk a (félrevezető módon) herbál és biofű néven árult szintetikus kannabinoid vegyületeket tartalmazó drogok hatásaival. Arra az eredményre jutottunk, hogy ezeknek a szereknek a pszichofarmakológiai hatásai jelentősen eltérhetnek a természetes kannabinoidok hatásaitól, és ez többlet kockázatot jelenthet. Ezt a kockázatot a szürkepiac gyakori változása, a szerek lecserélődése, az ismeretlen dózis, az előállítás során a minőségkontroll hiánya tovább növelheti. Ezen szerek fogyasztása tehát rövid és hosszú távon is igen jelentős kockázatokat rejt magában, azonban azt állítani, hogy gyakran vezet életveszélyhez, egész egyszerűen nem igaz.
A túladagolás valóban gyakoribb, mint a természetes kannabisz növény esetében (a szürke/feketepiac már ecsetelt sajátosságai miatt is), azonban annak tünetei leginkább olyan pszichotikus tünetekben nyilvánulnak meg, amelyek kezelhetőek és nem életveszélyesek. Rendszeres fogyasztás esetén kialakulhat ezenkívül akár komoly elvonási tünetekkel járó függőség is, ezek az elvonási tünetek azonban szintén nem veszélyeztetik a fogyasztó életét. A szintetikus kannabinoidok fogyasztása extrém ritka esetekben eredményezhet életveszélyes állapotot - ezekben az esetekben többnyire arról van szó, hogy a fogyasztó nem azt kapta, amire befizetett, vagy extrém nagy dózist fogyasztott, ami légzésbénulást is okozhat. Ilyen eset volt például az, amikor a dílerek összecserélték a drogokat, és véletlenül szintetikus kannabinoidot tartalmazó porból készítettek tablettákat.
Ha azonban megnézzük a Nemzeti Drog Fókuszpont tematikus, halálozással kapcsolatos aloldalát, azt látjuk, hogy a legutóbbi vizsgált évben 23 kábítószerrel kapcsolatos halálesetet regisztráltak, ebből 14 esetben volt jelen új pszichoaktív anyag az áldozat vérében, de egyetlen esetben sem szintetikus kannabinoid (amit egyébként a cikk tévesen nevez "szintetikus THC"-nak). És bár a kutatások hiánya miatt pontos adattal nem rendelkezünk arról, hogy hányan fogyasztanak szintifüvet egy évben, ez a szám minden bizonnyal több százezerre tehető, a fogyasztási alkalmak száma pedig ennek a többszörösére. Valóban nevezhetünk-e egy szert "halálosnak" és "gyakran életveszélyesnek", ha a fogyasztók ekkora tömegéből egyetlen ember sem halt meg?
Persze ettől még gondolhatják azt sokan, hogy abból baj nem lehet, ha eltúlozzuk egy szer kockázatait, akkor majd legalább jól megijednek az emberek és nem fogják kipróbálni. De ez sajnos nem így működik. A prevencióval kapcsolatos egyik legmakacsabb tévedés az, hogy az elrettentő információ hatékony. Ezt nem csak én mondom, hanem Gregor Burkhart, az Európai Kábítószer és Kábítószer-függőség Megfigyelő és Adatgyűjtő Központja (EMCDDA) drogprevenciós szakembere.
Vannak olyan szerek, amelyek valóban rendkívül nagy hatást gyakorolna a halálozási statisztikákra - hiszen fogyasztásuk a fő halálokok közé tartozik. Ilyen például a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezekből persze ritkán lesz címlapsztori, hiszen kevésbé egzotikusak. Az emberek nem kapják fel a fejüket arra, hogy K. József meghalt a detoxikálóban alkoholmérgezésben, vagy M. Ilona éppen tüdőtágulás következtében haldoklik a szanatóriumban.
Na de visszatérve a szintifüvekre, a Drogriporter legutóbbi felméréséből az is kiderült, hogy a fiatalok többsége nem azért fogyasztja őket, mert kimondottan ezt szereti. Szívesebben fogyasztanának természetes kannabiszt, de a szintetikus fű könnyebben hozzáférhető a számukra. Kevés ember fogyaszt tablettás bort, ha Irsai Nyakas Olivér is elérhető a számára. Nem véletlen, hogy például Hollandiában nincsen jelentős probléma a szintetikus kannabinoidokkal. És persze arról is lehetne és kellene írni, hogy milyen hatással vannak ezek a szintetikus szerek akkor, ha rászabadulnak egy mélyszegénységben élő, kirekesztett közösségre, mint amilyenről Mátraverebélyen forgattunk filmet. Magyarország a szegénységben és kirekesztettségben élő gyermekek arányát tekintve (40,9%) a legveszélyeztetettebb országok közé tartozik az EU-ban. És hogy milyen veszélyes az, hogy az ellátórendszer alulfinanszírozottsága, szakemberhiánya miatt jelenleg sem a megelőzés, sem az ártalomcsökkentés, sem a terápia területén nem tudunk hatékony válaszokat adni ezekre a jelenségekre. De ez már egy másik cikk témája lehetne.
Sárosi Péter