Fentanil: olcsóbb és potensebb, mint a heroin

Bár a heroin visszaszorult a hazai drogpiacról, nyugtalanító hírek érkeznek olyan új ópioid dizájner drogok megjelenéséről, amelyek olcsóbbak és potensebbek a heroinnál.

A hatóságok által lefoglalt kábítószerekről és új pszichoaktív anyagokról tudósító negyedéves drogmonitoring hírlevél januári száma beszámolt arról, hogy 2016 végén 18 új vegyületet vettek fel az új pszichoaktív anyagok nevesített listájára. Ez önmagában nem lenne nagy hír a dizájner drogok folyamatosan változó piacán, ahol egyes szerek akár néhány hónap alatt uralkodóvá válhatnak, majd ugyanilyen gyorsan eltűnnek a süllyesztőben. Az viszont érdekes, hogy a 18 szerből 13 az ópioidok közé tartozik, méghozzá ún. fentanil származékokról van szó. 2016 végén egy olyan új fentanil-származékot is lefoglaltak, ami nem szerepelt még semmilyen listán (U47700).

Az ilyen fentanil-származékok felbukkanása nem jó hír. A fentanil Magyarországon is törzskönyvezett nagyon potens fájdalomcsillapító gyógyszer. Egy belga kutató fedezte fel 1959-ben, és a kórházakban gyorsan elterjedt a használata, a 90-es évektől transzdermális tapasz formájában is forgalomba hozták. A feketepiacon az elmúlt években vált tömegessé a használata egyes európai és észak-amerikai országokban. A tiszta fentanil százszor potensebb a morfiumnál, ezért, nem meglepő módon, a fentanil fogyasztásának terjedése a túladagolásos halálesetek számának növekedésével járt együtt. Az adagolása hasonló az LSD-hez: mikrogrammokban mérhető a fogyasztói dózisa, néhány száz mikrogramm már a legdurvább heroinflashez hasonló élménnyel jár. A fogyasztói dózis és a halálos dózis közötti különbség is csekély, ezért a szer könnyen túladagolható.

Évente 2,6 tonna legális fentanil kerül a gyógyszerpiacra, ennek majdnem felét az EU központjában, Belgiumban gyárták. Az illegális fentanil-származékok nagy részét azonban Ázsiában, elsősorban Kínában állítják elő, majd szállítják nagykereskedelmi tételben Európába és Észak-Amerikába, kihasználva a globális online pénzügyi tranzakciók kínálta lehetőségeket. A csempészek egyik kedvelt módszere, hogy a szilika-gyöngyöket tartalmazó szárító tasakokban (lásd a képen) rejtik el a fentanilt, hiszen ezeket szinte minden nemzetközi csomag tartalmazza, gyanút nem keltenek. Külön iparág épült arra, hogy a molekulaszerkezet módosításaival új fentanil-származékokat állítsanak elő, amelyeket még nem tartalmaznak a tiltólisták.

Így (is) csempészik a fentanilt: megjelölik azt a zacsit, amelyben drog van (forrás)

Ártalomcsökkentő üzenetek fentanil-fogyasztók számára az Egyesült Államokban (forrás)

A fentanil fogyasztása az USA-ban és Kanadában terjedt el a leginkább - ez nem meglepő, hiszen ebben a két országban az ópioid alapú fájdalomcsillapítók fogyasztása jóval magasabb, mint a világ más részein. Egyes amerikai nagyvárosokban a fentanil terjedése katasztrofális túladagolás-járványt idézett elő. Európában a fentanil eddig inkább sporadikusan jelentkezett (lásd: EMCDDA jelentése), egy kivétellel: Észtországgal, ahol a heroinfogyasztók a 2000-es években tömegesen álltak át az olcsóbb, könnyebben hozzáférhető fentanil-származékok fogyasztására. Ennek következtében itt a legmagasabb a túladagolásos halálesetek száma az egész unióban.

Észtország pályázhatna a kétes értékű "Európa túladagolás-fővárosa" címre 

A magyar drogpiacon 2010 után a heroin fogyasztása drámaian visszaesett, az injekciós drogfogyasztók tömegesen álltak át új pszichoaktív stimulánsok, elsősorban katinon-családba tartozó szerek (például mefedron, MDPV, pentedron, legújabban etil-hexedron) fogyasztására. Ez a tömeges szerváltás Európa-szerte ámulatba ejtette a szakembereket, hasonlóra csupán Romániában került sor, a jelenség nehezen magyarázható. Újabban anektodikus híreket kapunk arról is, hogy az injekciós drogfogyasztók tömegesen kezdtek el szintetikus kannabinoidokat fogyasztani, amelyeket nem injektálnak ugyan, azonban a túlzott fogyasztásukkal gyakran együttjáró panaoid és agresszív viselkedés, illetve súlyos pszichotikus tünetek miatt a változásnak nem örülhetünk túlzottan.

Azok az emberek, akik ma Magyarországon dizájner drogokat injektálnak, korábban jelentős részben heroinfüggők voltak. A jó minőségű, elérhető árú heroin jelenleg alig hozzáférhető Magyarországon, nem versenyezhet a dizájner drogokkal. De vajon amennyiben a heroinnál jóval olcsóbban és könnyebben hozzáférhető ópioid-származékok megjelennek a hazai piacon, akkor mi a garancia arra, hogy ezek az emberek nem fognak nagy számban átpártolni a fentanil-származékokhoz? A fentanil gyakorlatilag ugyanazokon a kínai csatornákon keresztül érkezik Európába, mint a többi dizájner drog, és mivel nagyon potens, ezért viszonylag keveset kell belőle rendelni. A fentanil megjelenése egy ennyire labilis, gyors fluktuációkra hajlamos, viszonylag kis drogpiacon kiszámíthatatlan. Reméljük, csak elszigetelt esetekről volt szó, amelyek nem jelölnek semmilyen trendet. Az mindenesetre biztos, hogy amennyiben a fentanil fogyasztása elterjedne, az a drogkérdést elsősorban bűnügyi problémára redukáló, az ártalomcsökkentést leépítő, az új drogok megjelenését pedig csak a tiltólista bővítésével kezelő magyar államot teljesen felkészületlenül érné.

Sárosi Péter