A drogterületen dolgozó szakemberek számára a jövő évi költségvetés a héten közzé tett tervezete hidegzuhanyként hatott: a tervezetből ugyanis teljesen hiányzik a címkézett drogpolitikai költségvetés. Míg az idei költségvetésben 517,5 millió forint volt elkülönítve erre a célra ("a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok"), a jövő éviben 0 - azaz zéró forint. Mivel nincs ilyen tétel a költségvetésben. Ha más tételekhez lett hozzáadva, az sem látszik. Ráadásul az idénre elkülönített pályázati pénzek sem kerültek még kiírásra, a pletykák szerint a járványügy céljaira kisajátították őket. Így azok a szervezetek, intézmények, amelyek eddig körülbelül évi 350 millió forint összegben pályázhattak (KAB) a megelőzéssel és kezeléssel kapcsolatos programjaik támogatására, bizonytalan jövő elé néznek. Mivel az önkormányzatok szintén a költségvetés vesztesei közé tartoznak, tőlük sem remélhetnek jelentős támogatást. Pedig a legutóbb a Drogriporteren készített online kutatásunk szerint az emberek a válság alatt is fogyasztanak drogokat, és a válság következtében csak a drogproblémák romlásával számolhatunk.
Joseph Schumpeternek, a híres osztrák politikai közgazdásznak tulajdonítják a kijelentést, hogy "a költségvetés a kormányzat csontváza, megfosztva a félrevezető ideológiai máztól." Nos, ha ezt a magyar kormány drogpolitikájára alkalmazzuk, akkor kimondhatjuk, hogy a magyar államnak jelenleg nincsen önálló drogpolitikája. Hiszen hiába fogadtak el 2013-ban egy ambiciózus drogstratégiát, ami 2020-ra drogmentes Magyarországot (sic!) álmodott, annak címkézett költségvetés nélkül legfeljebb a politikai szájkaratéban lehet jelentősége. Mert állíthatja azt a kormány, hogy a költségvetési források egyéb helyen (pl. más költségvetési tételekben, EU-s pályázatokban) rendelkezésre állnak. Lehet, hogy ez így van. Viszont címkézett költségvetés nélkül teljesen átláthatatlan és elszámoltathatatlan, hogy vajon mennyit költ a kormány valóban drogügyekre, és ebből mennyit kapnak a valóban szakmai értéket képviselő kezdeményezések. Reméljük, a kormány orvosolja ezt a problémát és nyilvánosságra hozza, hogy vajon mi történt az idei és jövő évi drogköltségvetéssel, és hogyan garantálhatjuk, hogy a szervezetek időben pénzhez, az iskolák prevencióhoz, a rászorulók ellátáshoz fognak jutni.
A szociálpolitika eddig is a 2010 óta kormányzó Fidesz-KDNP koalíció mostohagyermekei közé tartozott - ezen belül a drogpolitika különösen rossz helyzetbe került 2010 után. Az egykor még milliárdos nagyságrendű drogköltségvetés a 2010-es évek elejére 300 millióra zsugorodott, majd néhány éves stagnálás után ismét félmilliárdra növekedett. Ez azonban még mindig rendkívül kevés pénz, különösen akkor, ha azt nézzük, hogy eközben micsoda osztogatásokra került sor a különféle egyházi és sportegyesületeknek. Csak a Postás Sport Egyesület 300 millió forintos különtámogatásban részesült 2019 januárjában - majdnem annyi pénzben, mint amennyit az állam pályázatok formájában az összes hazai drogprevenciós és terápiás szervezet számára kiírt! Pedig a tapasztalatok szerint ezek a KAB-os pályázatok alkalmasak arra, hogy helyi szinten innovatív szakmai kezdeményezéseknek teret adjanak.
Ráadásul ezek a pályázatok is késve kerültek kiírásra, késve hirdették ki a győztes szervezetek nevét és a szerződések aláírása is csúszott - olyannyira, hogy 2019-ben a szervezetek 3 héttel az iskolazárás előtt kapták meg az egész tanéves drogprevencióra szánt pénzüket! Az idén pedig az ún. KAB-os pályázatok kiírása eddig teljesen elmaradt. Az alacsonyküszöbű szervezetek normatív támogatása némileg nőtt ugyan, de az még mindig nem elegendő a fennmaradáshoz pályázati támogatás nélkül. A Kék Pont ellen folytatott politikai kampány óta ráadásul az ártalomcsökkentés szitokszó és tabu lett. A területen egyre kínzóbb a szakemberhiány, és a szekuláris szervezetek kiéheztetése mellett az egyházi fenntartású intézmények monopol-helyzetbe hozásának lehetünk szemtanúi.
A kormány drogpolitikája az elrettentést és a rendészetet állította középpontba, ennek szellemében szigorították 2013-ban a Büntető Törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos szakaszait, többek között korlátozva azok körét, akik a büntetőeljárás alternatívájaként az ún. elterelést (6 hónapos megelőző-felvilágosító, kezelő vagy egyéb programot) választhatják. Miközben a szakképzett szociális munkásokkal, pszichológusokkal dolgozó civil programok alig tudtak bejutni az iskolákba, a tanulók többsége kérdéses szakmai minőségű programokban vesz részt. Ezek egy részét rendőrök tartják, de jelen vannak az iskolákban a Szcientológia Egyházhoz köthető szervezetek is.
Lehet azzal érvelni, hogy a járvány és a nyomában járó válság miatt költségvetési megszorításokra van szükség. Azonban a szociális ellátás, a megelőzés és kezelés leépítése éppen a válság miatt bosszulja majd meg a leginkább magát. Hiszen a gazdasági válság mindig együtt jár a szerhasználati problémák növekedésével, és ha ezeket nem kezeljük eredményesen, akkor rengeteg fiatal ember esik ki a munkaerőpiacról és csúszik le reménytelenül a társadalom peremére. Ezért aztán azt látjuk, hogy más országok a válságot arra használják fel, hogy szemléletváltást hajtsanak végre: kevesebb embert zárnak börtönbe, és több embernek nyújtsanak támogatást az egészségük és életük megőrzéséhez. Skócia például Magyarországgal nagyjából egy időben állt át egy szigorúbb drogpolitikai megközelítésre, de a túladagolásos halálesetek drámai növekedése miatt jelenleg fordulatnak lehetünk szemtanúi, és az állam ismét támogatja az ártalomcsökkentést. A járvány alatt többet, és nem kevesebbet, költenek erre.
És ha már arról van szó, mivel lehetne pénzt megtakarítani: Magyarország még mindig aránytalanul többet költ elrettentésre és büntetésre, mint megelőzésre és ellátásra, pedig ezzel nem tesszük drogmentessé az országot, csupán visszalökjük a gödörbe azokat, akik már egyébként is bajban vannak. Amikor a kedves olvasó legközelebb majd egy olyan ügyről olvas a médiában, amelyben valamilyen drog is szerepel, akkor jusson az eszébe a zéró drogköltségvetés!
Sárosi Péter