Aki a kábítószerhez nyúl, az ördöggel cimborál!
Orbán Viktor
Ha az a feladat, hogy a magyar fiatalokat megmentsük a kábítószertől, akkor akár még az ördöggel is cimborálni kell!
Schmitt Pál
Cim-cim, cimbora!
Cseh Tamás
A kábítószer-használó aktivizmus történetét bemutató sorozatunk harmadik részének tanulsága szerint, ahhoz hogy a drog-jelenséggel kapcsolatban mindenki a legjobban járjon, nem az ördöggel, hanem pont a kábítószer-használókkal érdemes cimborálni. Ha egy kormány partnernek tekinti a droghasználókat, erőforrásként és nem ellenségként bánik velük, akkor nagyon jó eredmények érhetőek el.
A sorozat harmadik részét fent az oldal tetején lehet megtekinteni, a film magyar felirattal indul el.
2020-ban ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját a német JES Bundeswerband (Junkies, Ehemalige und Substituierte) vagyis a "Junkie-k, Ex-drogosok és Helyettesítő kezésben lévők" egyesülete. A helyettesítő kezelés során egy gyógyszerrel, többnyire metadonnal helyettesítik az illegális, utcai heroint, ezáltal a függőnek nem az utcáról kell vásárolnia, bizonytalan minőségben, esetleg kisebb lopások árán. Ez a kezelési forma stabilizálja a függők életmódját, ezáltal javítja az egészségüket is.
A szervezetet metadon-programban résztvevő droghasználókból hozta létre az állami pénzből működő Deutsche AIDS Hilfe, 1989-ben annak érdekében, hogy minél eredményesen lehessen küzdeni az intravénás droghasználók körében terjedő HIV vírus ellen. Epizódunk egyik főszereplője, Dirk Schäffer is így került a szervezetbe. Dirk életét a metadon program stabilizálta, miután a börtönt is megjárta droghasználata miatt. A hálózatnak 180 tagja van, 30 csoportban Németország szerte.
Jellemző Nyugat-Európára, hogy a droghasználó csoportokat egyrészt állami támogatással hozták létre, másrészt metadon helyettesítő kezelésen lévő droghasználókból szervezték meg a HIV elleni küzdelem hatékonyságának növelése érdekében. (Valószínüleg a HIV vírus megjelenése nélkül ezek a csoportok semmilyen támogatást, vagy segítséget nem kaptak volna.)
Így volt ez Dániában is, ahol az állam támogatja a mai napig az 1993-ban metadont szedő emberekből megalakult Dán Droghasználók Egyesületét (Brugerforeningen), amelyet Jørgen Kjær, filmünk második szereplője vezetett. Egy nagyon szép és tágas irodát kaptak, ahol foglalkozásokat tartanak, berendeztek egy egyedülálló kábítószer-múzeumot és rendszeresen itt vacsorázik a Dán droghasználó közösség is (többnyire metadon programban lévő heroinhasználók). A 13-ezer injekciós droghasználót tömörítő egyesület tagjai rendszeresen találkoznak a minisztériumok és egészségügyi szervek képviselőivel és tanácsokkal látják el őket, egyeztetnek a droghasználókat érintő kérdésekről.
Norvégiában is a HIV járvány volt az, ami miatt gyökeresen változott a hozzáállás a kábítószer-használókhoz. Kezdetben itt is üldözték őket és tele voltak a börtönök, a nyolcvanas évektől kezdődően pedig nyílt drogszcénák csúfították el a várost. A HIV járvány megjelenésekor Norvégia tanult a szomszédos országokból és elkezdtek ártalomcsökkentő programokat indítani. Arild Knutsen az FHN (Foreningen for Human Narkotikapolitikk) Humánus Drogpolitikáért Norvégiában Egyesület vezetője szerint nem lenne ilyen elterjedt és hatékony a tűcsere és naloxone program az országukban a droghasználó aktivisták munkája nélkül.
"Nem lehet humánus és tudományos alapú drogstratégiát alkotni anélkül, hogy beszélnénk olyanokkal, akik maguk is használnak drogokat. Mi tudjuk, hogy milyen ez, mi tudjuk, hogy mi lenne a jó hogy egy jobb társadalmat teremthessünk mind magunknak, mind pedig neked, aki velünk élsz." - Mondja Arild a filmünkben.
A Német és Dán droghasználók aktivizmusa nagyban hozzájárult, hogy biztonságosabb droghasználói szobák nyíltak meg, és mindkét országban elérhetővé vált a heroinfüggők számára a receptre felírt heroinnal való kezelés. Azoknak, akiknek nem működik a rehabilitáció vagy metadonkezelés, lehetőségük van államilag ellenőrzött minőségű C21H23NO5-t vagy más néven diacetil-morfint kapni, mint gyógyszert. Ha ezt a gyógyszert szedik a klinikán naponta kétszer, akkor nincs sóvárgásuk, el tudnak menni dolgozni és rendbe tudják tenni az életüket. Ezt a gyógyszert a klinikán kívül heroinnak hívják és illegális, és még mindig büntetés jár érte.
Németországban 10 éve elérhető ez a kezelés, jelenleg 800-1000 ember vesz részt benne. Dániában 2010 óta elérhető heroin asszisztált terápia, jelenleg 5 klinikán kezelnek így sikeresen embereket. Norvégiában 2005 óta van belövőszoba, és nemsokára elindul az első heroin asszisztált kezelés is.
Amikor a norvég droghasználók és drogpolitikai aktivisták a dekriminalizációért tüntetve vonultak a parlament elé 2008-ban, nem elutasítás fogadta őket, hanem beinvitálták őket a parlamentbe.
"És a politikusok meghallgattak bennünket. Ha te a droghasználókat képviseled, akkor tanácsadó vagy a vezetők számára, és velük együtt dolgozol, kölcsönös tiszteletben. Kölcsönös tisztelet mindig, ez a kulcs." Mondja Arild. AZ FHN és szövetségesei petíciót indítottak a dekriminalizációért, és mára a politikusok és a nagyközönség szimpátiáját elnyerve odáig jutottak, hogy a parlament előtt van egy törvényjavaslat ami a Portugál modellhez hasonlóan dekriminalizálná a csekély mennyiségű drogok fogyasztását (ha a rendőr csekély mennyiségű drogot talál nálad akkor egy bizottság elé kerülsz, akik kezelést ajánlhatnak neked, amit nem kötelező elvégezni). Erről nemrég itt írtunk részletesen. Olyat is ritkán hallani Magyarországon, amit Bent Høie konzervatív politikus, norvég egészségügy-miniszter mondott az ENSZ-ben Arild-nak, amikor a törvényjavaslatot ismertették:
"Már több, mint húsz éve folyik erről a vita köztünk, nem értettünk egyet. Önnek volt igaza, én pedig tévedtem."Arild szerint nem csak az aktivistákon múlt a reform mozgalom sikeressége. Kellett hozzá a Norvég társadalom és a politikusok szolidaritása és nyitottsága, a média támogató attitűdje is.
"Amikor én felnőttem, a droghasználók, azok, akik valamilyen alternatívát választottak az alkohol helyett, a rendszer ellenségeként voltak kezelve, és sosem erőforrásként tekintettek rájuk, ez nagyon igazságtalan volt. A társadalmunk sokkal jobb ennél. Ezért volt szükség drogpolitikai reformra....Az az erősségünk Norvégiában, hogy diplomatikusak, pragmatikusak vagyunk és toleráljuk más emberek nézeteit. Mi nem harcolunk egymással, hanem együttműködünk a másikkal."
Jørgen Kjær figyelmezet arra, hogy még sok dolguk van: bár nagyon sokat elért a droghasználó mozgalom, még mindig illegálisak a drogok és még mindig megbüntethetnek értük.
"Ha be tudnánk sétálni a gyógyszertárba hetente egyszer, ahol átvehetnénk a heti adagunkat, az élet sokkal egyszerűbb lenne. Ez az egyik politikai ötlet, amin dolgoznunk kell."A következő részben Dél Afrikába látogatunk el.
A harmadik epizód elkészítésének hátteréről:
Az epizódból két interjút én készítettem. Dirk Schäffer-rel akkor forgattam, amikor meglátogattam két kedves barátnőmet Berlinben és biciklitúrára mentünk. A túra előtt egy napot eltöltöttem Dirk-kel a Deutsche AIDShilfe hatalmas irodájában. Nagyon kellemes nap volt, volt TASZ-os kollégáim és barátaim is dolgoznak és élnek Berlinben, jó volt velük találkozni és jó volt látni korábbi filmjeink plakátjait is a Deutsche AIDShilfe irodájában. Délután vágóképeztem a városban és a Berlint átszelő buszok ablakán videóztam kifelé. Sajnos a Check Point Charlie-nál lévő légballonról nem tudtam felvételeket készíteni, mert túl szeles volt az idő. A Norvég részt is én forgattam Arild-dal. Sárosi Péter kollégámmal készítettünk korábban egy drogokról szóló greenscreen technikával forgatott minisorozatot “Drogok és emberek” címmel, ami annyira tetszett Arildnak, hogy megkért, menjek ki hozzájuk Osloba és vegyem fel vele is a sorozatot norvég nyelven. Ezt az utat használtuk ki arra, hogy ehhez a sorozathoz is forgassunk. Az első nap megcsináltuk a greenscreen felvételt, a második nap pedig felvettük az interjút Arilddal. Hogy legyenek vágóképeink, kicsit még elkísértem a városba megkereső munkát végezni, majd meglátogattuk a belövőszobát is. Emlékszem nagyon finom, de szörnyen drága hallevest ebédeltünk, majd felsétáltam az operaház tetejére a szemerkélő hideg esőben. A dán interjút Joergennel egy Rozbeh Zavari nevű videós készítette az instrukcióink alapján. A Norvég jelenetekhez vágóképnek használtam a Halász Júlia és Kálmán Mátyás a 444 számára készített korábbi dokumentumfimjének képeit. További érdekesség, hogy fel tudtam használni itt vágóképnek azokat a felvételeimet, amiket még 2009-ben készítettem ugyanitt, az INPUD találkozón, ami az első epizód kezdőjelenete is.
Film és szöveg: Takács István Gábor
Magyar felirat: Besenyei Violetta
Kik azok a kábítószer-használók akikről a filmsorozat szól?
Az, hogy kábítószer-használó, leginkább egy jogi kategória. Azokat az embereket jelöli, akik az ENSZ egyezményekben és az országok büntető törvénykönyvében listázott tiltott szereket használják. A világon rengeteg ember van, aki tiltott szereket használt már életében, vagy használ jelenleg is. Ezeknek az embereknek a jelentős része különösebb probléma nélkül használja ezeket a szereket, nem válik tőlük függővé, alkalomszerűen, bizonyos eseményekhez kötve használ. Azt is mondhatjuk, hogy gazdagítja a droghasználat az életüket. Van egy kisebbségük a tiltott szerek használóinak, akiknek az életében a tiltott szerek használata sokkal nagyobb teret nyer, vagy akik függővé válnak ezektől a szerektől és a droghasználat rájuk és környezetükre nézve "problémássá válik". Vannak köztük olyanok, akik injekciósan használnak tiltott szereket, például heroint vagy kokaint. A drogtilalom mindenkire érvényes, de kevésbé hat a különböző drogokat használó és különböző szocio-ökonómiai, vagy társadalmi státuszú emberek életére. A leginkább pont azokat érinti negatívan a büntető drogpolitika, akiknek egyébként is nagyobb problémájuk van, akik marginazáltabbak, akik kockázatosabban és veszélyesebb szereket használnak. A filmsorozatunk elsősorban ezeknek az embereknek a polgárjogi harcáról szól.