A droghasználóknak az emberi jogaikért folytatott küzdelmét bemutató sorozatunk új epizódja
A filmet az oldal tetején lehet megnézni, a magyar felirat automatikusan elindul.
A mai részben megint egy olyan országba látogatunk el, ahol a droghasználók érdekérvényesítő szervezetét maga az állam tartja fenn. Ausztrália 30 éve finanszírozza a New South Wales Drogfogyasztók és AIDS Egyesületét (NUAA). A nyolcvanas években a HIV járvány megjelenésekor Dr. Neal Blewett progresszív gondolkodású egészségügyi miniszter úgy gondolta, hogy a járvány megfékezésének a legjobb módja az lesz, ha bevonja a leginkább kockázatnak kitett csoportokat a HIV küzdelem tervezésébe és megvalósításába. Ezek a csoportok a férfiak akik férfiakkal szexelnek, a szexmunkások és az intravénás droghasználók voltak.
Így a kezdetektől egyre több támogatást kaptak az alulról szerveződő droghasználói csoportok ahhoz, hogy megfogalmazzák a fontos információs üzeneteiket és tűcsere programokat létesítsenek.
Ausztrália és Új-Zéland az ártalomcsökkentő programok korai bevezetésével elérte, hogy a mai napig a két országban az egyik legalacsonyabb a HIV vírus előfordulása az intravénás droghasználók között, 1.1% körüli csupán.Filmünk szereplője két pár. Annie Madden és Charles Henderson a fent említett NUAA-nál dolgoznak Sydney-ben, mint droghasználó aktivisták. A Geoff Ward a Canberra Szövetség az Ártalomcsökkentésért és Érdekképviseletért (CAHMA), párja Jude Byrne pedig az Ausztrál Intravénás és Illegális Droghasználók Szövetségében (AIVL dolgozott).
Mind a négyen metadon programban vesznek részt évtizedek óta, Annie például 20 éve szed metadont, Geoff pedig 30 éve döntött úgy, hogy túl drága fenntartani a heroin-használatát, bűnözni pedig nem akar, ezért a legális gyógyszereket (metadon, buprenorfin) választja inkább.
Egy másik fontos program amit a droghasználó szervezetek terjesztettek el az a sorstárs segítésen alapuló naloxon program, amikor a naloxon nevű opiát ellenszert a túladagolások kezeléséért maguk a droghasználók használhatják. Erről a programról az előző részben írtunk részletesen.
A HIV vírus terjedését a droghasználó szakértőkkel és sorstárs segítőkkel sikerült megfékezni, de a Hepatitis C esetében már kevésbé jártak sikerrel, a drogok kriminalizálsa ellen pedig továbbra is folyamatosan küzdenek.
Geoff szavaival: “Voltak sikereink, de számomra ezek olyanok, mint sebtapaszt tenni artériás vérzésre. Ez nem azoknak az ártalmak az alapvető okainak kezelése, melyeket a drogtilalom és a droghasználó emberek elleni háború okoz.
Metadon program, buprenorfin, nagyszerű. Számomra csodálatos volt, de jobb szeretnék patika tisztaságú heriont, ha lehetne.Ez nem egy pozitív globális szociális politika. Ez a legkatasztrofálisabb globális közpolitika, fiaskó, szrencsétlenség, ami számos életet követelt, rengeteg kárt, kivégzéseket, lefejezést, diszkriminációt, megbélyegzést, bebörtönzést hozott magával. Az egyik legszomorúbb pedig az elnyomás érzésének internalizálása, amit sok droghasználó érez."
Ebben az epizódban többen is szépen elmagyarázzák, hogy mit okoz nekik a stigmatizáció amit a droghasználói identitás felvállalása jelent. Jude így fogalmaz:
“Az emberek félnek tőlünk. Ez az, ami a leginkább zavarMert annyira másnak tartanak minket, hogy azt gondolják, nem is tudják mit csinálunk és kik vagyunk… Amikor megismernek, azt gondolják, te a kivétel vagy a szabály alól, de a többiek mind ugyanolyanok… De sokkal többen vagyunk a munkaerőpiacon, sokkal többen élünk közöttetek, mint amennyit bármikor is láthatnál a városban, hajléktalanként és szenvedve, sokkal, sokkal többen vagyunk.” Annie pedig így beszél erről:
"Miközben droghasználó vagyok, egy sor más is vagyok. Irányítottam már szervezeteket és jelenleg Phd hallgató vagyok, meg egyetemre jártam, diák aktivista voltam, egy csomó dolgot csináltam már az életem során."Geoff a droghasználat okairól így gondolkodik:
“Az emberek egy csomó ok miatt használnak drogokat, élvezetből, szórakozásból, a társaikkal való kapcsolatteremtés miatt. Sok ember azért használ drogokat, hogy megbirkózzon a poszttraumás stressz szindrómával, azzal, hogy gyerekként molesztálták, vagy mindenféle szörnyű gyerekkori élménnyel. A heroin fogyasztása pszichikai- és fizikai fájdalomcsökkentés, ami teljesen normális, ha incesztus áldozata voltál gyereknek, vagy nevelőotthontól nevelőotthonig erőszakoskodtak veled. Sok ember, aki drogokat használ, tökéletesen érthető okok miatt válik tőlük függővé, és minden amit tehetsz az, hogy együttérzel velük és gratulálsz a túlélésük hősiességéért.”
Jude Byrne nagymamaként is aktivista maradt, nemzetközi szinten is nagyon sokat küzdött a droghasználók emberi jogainak védelméért. 2021 március 5-én érkezett a hír, hogy Jude a rákot nem tudta leküzdeni és 64 évesen, rövid betegség után elhunyt. Számomra is nagy öröm volt vele mindig találkozni, példaértékűnek tartottuk kiállását és bátorságát. A gyászba talán annyi örömünk vegyül, hogy halála előtt még le tudtuk vele forgatni ezt a dokumentumfilmet. Mi így adózunk Jude Byrne emlékének.
Szöveg és film: Takács István Gábor
A Magyar feliratot Büki Barbara és Büki Péter készítették.
A film elkészítésének hátteréről:
A négy interjút Zebedee Parks készítette és küldte el nekem. Sydney után elutazott Canberrába, hogy Geoff-al és Jude-dal forgasson a lakásukban. A szereplőket mutató vágóképek az ő felvételei, az utcaképeket pedig ausztráliai és új-zélandi munkaútjaink során vettem fel évekkel ezelőtt. Ausztráliába 2014-ben utaztunk, az AIDS konferencián forgatni. Ez volt az az év, amikor a Malaysia Airlines 17-es, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti járatát az Oroszország által felfegyverzett szakadárok Ukrajna felett lelőtték. A járaton sokan utaztak erre a konferenciára, az elhunytak között ismerőseink is voltak. Ha Sárosi Péter kollégámnak az utolsó pillanatban nem kell aznap egy előadást tartania és emiatt nem toljuk el egy nappal az utazásunkat, könnyen lehet, hogy mi is ezzel a járattal szálltunk volna fel. Melbourne-ben a konferenciafilmek mellett időt szakítottunk arra is, hogy interjúkat készítsünk az Ausztráliai ártalomcsökkentésről is. Új-Zélandra pedig azért hívtak minket szintén 2014-ben, hogy forgassunk egy 2013-mas új törvénnyel kapcsolatban, amellyel azokat a szintetikus új pszichoaktív szereket szerették volna legalizálni, amelyekről a gyártó a gyógyszercégekéhez hasonló módszertannal bizonyítani tudja a relatív ártalmatlanságot. Sajnos ez a törvény nem tudott életbe lépni, részben az állattesztelések miatt tiltakozó állatvédők miatt. így ezeket a drogokat továbbra is embereken tesztelik a feketepiacon.
Kik azok a drog- vagy kábítószer-használók akikről a filmsorozat szól?
Az, hogy kábítószer-használó, leginkább egy jogi kategória. Azokat az embereket jelöli, akik az ENSZ egyezményekben és az országok büntető törvénykönyvében listázott tiltott szereket használják. A világon rengeteg ember van, aki tiltott szereket használt már életében, vagy használ jelenleg is. Ezeknek az embereknek a jelentős része különösebb probléma nélkül használja ezeket a szereket, nem válik tőlük függővé, alkalomszerűen, bizonyos eseményekhez kötve használ. Azt is mondhatjuk, hogy gazdagítja a droghasználat az életüket. Van egy kisebbségük a tiltott szerek használóinak, akiknek az életében a tiltott szerek használata sokkal nagyobb teret nyer, vagy akik függővé válnak ezektől a szerektől és a droghasználat rájuk és környezetükre nézve "problémássá válik". Vannak köztük olyanok, akik injekciósan használnak tiltott szereket, például heroint vagy kokaint. A drogtilalom mindenkire érvényes, de kevésbé hat a különböző drogokat használó és különböző szocio-ökonómiai, vagy társadalmi státuszú emberek életére. A leginkább pont azokat érinti negatívan a büntető drogpolitika, akiknek egyébként is nagyobb problémájuk van, akik marginazáltabbak, akik kockázatosabban és veszélyesebb szereket használnak. A filmsorozatunk elsősorban ezeknek az embereknek a polgárjogi harcáról szól.