Nem csak Magyarországon vannak válságban a tűcserék: az nemzetközi AIDS konferencián ma bemutatott friss globális jelentés szerint a gazdasági válság kitörése óta a kormányok egyre kevesebb pénzt költenek a fertőző betegségek megelőzésére.
Az a durva, hogy nagyjából Lázár János egyetlen fácánvadászatának árából, 20-30 millió forintból fent lehetne tartani egy budapesti tűcserét egész évben. A kormány azonban ennek csak a töredékét hajlandó erre szánni. A józsefvárosi önkormányzat pedig még a bérleti díjat is megemelte, ezért a Kék Pont bejelentette, hogy szeptemberben be kell zárniuk, ha semmi sem változik. És a többi program sincs sokkal jobb helyzetben. Pedig ha egy évben csak néhány HIV fertőzést is megelőz a tűcsere, már azzal megszolgálta a pénzét, hiszen egyetlen HIV pozitív ember gyógykezelése akár több millió forintba kerülhet évente. Arról nem beszélve, hogy egy ellenőrzött fogyasztói szobával már régen el lehetett volna tüntetni az utcai drogozást és a drogszemetet, amire hivatkozva jelenleg a tűcserét támadják.
Magyarországon közkeletű vélekedés, hogy aki drogot fogyaszt, az dögöljön meg (persze érdekes módon ezt az alkoholra nem vonatkoztatják). Mi nem osztjuk ezt a vélekedést. Fontos azoknak is tanácsokat adni, akik már eldöntötték, hogy valamilyen tudatmódosító szert használnak, de szeretnék csökkenteni a fogyasztás ártalmait. Az ártalomcsökkentés az európai és nemzeti drogstratégiának is szerves része. Az alábbiakban ártalomcsökkentő tippeket adunk a ketamin (utcai nevén: "icapor") nevű drog fogyasztói számára.
Időről időre morális pánikrohamot okoz a közvéleményben a hír, hogy olyan új drogok kerülnek a piacra, amelyek minden eddiginél veszélyesebbek, és egyre több fiatal esik nekik áldozatul. A hírek részben igazak: a drogpiac soha nem volt még ennyire instabil és nyugtalan, mint éppen napjainkban. Van okunk az aggodalomra. Az új szereket és a fogyasztókat démonizáló sajtóbeszámolók azonban inkább csak a zavart növelik a fejekben azzal kapcsolatban, hogy miért fogyasztanak a fiatalok új szereket, ezek miért veszélyesebbek, mint a korábbiak, és mit lehetne tenni, hogy visszaszorítsuk a drogfogyasztás ártalmait.
Öt Nobel-díjas közgazdász és további tizenhat szakértő állt ki a drogellenes háború lezárása mellett. Az eset ráadásul még újszerűnek sem nevezhető.
Budapesten egyre nagyobb politikai nyugtalanságot okoznak az eldobált tűk és fecskendők. A probléma valós, a cikk szerzője maga is hosszú évekig élt a Práter utca és az Illés utca sarkán, rendszeresen szembesült a drogszeméttel, ami veszélyes hulladéknak minősül és sérüléseket okozhat. A megoldás azonban nem az, hogy növeljük a rendőri szigort és bűnbaknak kiáltjuk ki a tűcsere programokat.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) folyóirata, az Eurosurveillance Magyarországot járványügyi szempontból a legveszélyeztetettebb tagállamok közé sorolta
A magyar sajtót bejárta a hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a görög HIV pozitívok mintegy fele saját magát fertőzte meg a vírussal azért, hogy több száz eurós segélyhez juthasson. A hírről aztán kiderült, hogy kamu, szerkesztési hiba csúszott a WHO jelentés szövegébe, valójában csupán néhány ilyen esetről érkezett beszámoló. Jellemző, hogy a legtöbb sajtótermék ingerküszöbét nem érte el az a másik, valós és nagyon is jelentős hír, hogy Athénban eközben megnyílt az első ellenőrzött drogfogyasztói szoba (a köznyelvben gyakran belővőszobának nevezik). Az ilyen helyiségek célja, hogy a fogyasztók biztonságos környezetben és steril eszközökkel fogyaszthassanak, elkerülve a túladagolásos haláleseteket és a fertőzéseket. Vajon miért döntött úgy Kanada, Ausztrália, Németország és Svájc után Görögország is, hogy a drogfogyasztók büntetése helyett inkább az ártalomcsökentésre helyezi a hangsúlyt?
A tudomány eddig is jól ismerte a freudi elszólás jelenségét, amikor rejtett gondolataink utat törnek maguknak, és leleplezik tudatalatti titkainkat. Simicskó István ifjúságért felelős államtitkár tegnap bevezette a történelembe a freudi elszavazás fogalmát is, amikor nemmel szavazott a drogellenes stratégiára, amit ő mutatott be a nyilvánosságnak a kábítószer-ellenes világnapon. Puszta véletlen hibáról lenne szó? Vagy a derék kormányhivatalnok legbelül maga is érzi, hogy hatalmas tódítás 2020-ra kábítószer-mentes Magyarországot vizionálni?
A szombathelyi alpolgármester esete bizonyítja, hogy a drog kampánytémává vált – csak éppen sajnos nem a drogpolitikáról folytatott értelmes párbeszéd, hanem lejárató bulvárkampányok formájában. Ami történik, az végtelenül álszent és elkeserítő.
"Rettenthetetlen hülyék kora jő, pojácák vagy gazemberek? Is-is." Ez a Petri György vers járt az eszemben, amikor az első híreket hallottam a Kék Pontos ismerőseimtől arról, hogy Józsefváros tekintetes önkormányzata meglepetésszerűen felmondja a velük kötött együttműködési szerződést.
A goa trance az elektronikus zene egyik műfaja, ami a 80-as években alakult ki az indiai Goában a nyugati fogyasztói társadalmakból kiábrándult hippik körében. A goa fesztiváloknak – az indusztriális technoval szemben – lényegi eleme a természetközeliség, ezért is szervezik őket gyönyörű környezetbe, mint amilyen az Ozora melletti Dádpuszta. Minden évben tízezrével zarándokolnak ide fiatalok a világ minden részéről, hogy részt vegyenek abban az egyedülálló élményben, amit az Ozora Fesztivál nyújt.
A médiát bejárta a hír, hogy “gyilkos drog” pusztít az országban, amelynek fogyasztását immár öt halálesettel is összefüggésbe hozták. Utánajártunk a dolognak – sajnos amit megtudtunk, az messze nem kielégítő, de hasznos lehet mindenkinek, aki tájékozódni szeretne a kérdésben.
Múlt hétfőn, azaz július elsején különös tüntetésre került sor Bukarestben. A drogfogyasztóknak segítséget nyújtó szociális munkások, pszichológusok és aktivisták gyűltek össze az Egészségügyi Minisztérium épülete előtt, hogy felhívják a politikusok figyelmét az intravénás szerhasználók körében egyre aggasztóbb méreteket öltő HIV-járványra. Bár Romániában egészen 2010-ig alacsony volt a vírussal élő drogfogyasztók száma, ez a helyzet rémisztően gyorsan megváltozott: 2007 és 2010 között összesen 30 HIV fertőzést regisztráltak, míg 2010 és 2012 között 360-at!
Miközben jelentősen nőtt a kábítószerek injektálásának száma, az állami támogatások elapadása miatt a tűcserék 2012-ben 35%-al kevesebb steril fecskendőt tudtak kiadni. Vajon addig kell várnunk, amíg kitör a HIV-járvány, hogy a döntéshozók észbe kapjanak?
“Szeretem szívni a ragasztót, másom nincs is,” jelenti ki a zavaros tekintetű fiatal srác, és jól beleszippant a zacskóba. “Hét éve élek itt az utcán, és minden nap meg kell küzdenem az élettel.” Bukarest Északi Pályaudvarától nem messze járunk, éjjel 11 körül jár az idő. Egy AIDS-ellen küzdő romániai civil szervezet, az ARAS utcai megkereső buszával érkeztünk ide, hogy a drogfogyasztó és szexmunkás utcagyerekekről filmezzünk. Ezrével élnek a városban. Sokan közülük a csatornahálózatba vették be magukat, ahol nem zavarják őket a rendőrök, és ahol még télen is elfogadható a hőmérséklet. Ahogy a mikrobuszunk (ami eredetileg mentőautó volt) megáll a pályaudvarral szemben, egyre több alak bontakozik ki a homályból – egyesek szó szerint a föld repedéseiből kúsznak elő. A rendőrök ugyanis folyamatosan bebetonozzák a csatornanyílásokat, a hajléktalanok azonban új lukakat vájnak a földbe, amelyeken, bár csupán hason csúszva-másza, de be lehet hatolni a csatornák mélyére. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy milyen lehet az élet odalent.
A kanadai Vancouver rendre a világ legélhetőbb városai között szerepel a felmérésekben - mégis, a gazdagság és jólét csak az érem egyik oldala. Alig néhány utcával központtól, a hipermodern felhőkarcolok árnyékban húzódik meg a város Downtown Eastside negyede. Az itt lakók nem sokat élveznek a gazdagságból, többségük hajléktalan, vagy koszos bérszobákban nyomorog, sokan közülük drogfüggők és szexmunkások. A vancouver-i városvezetés egészen a 21. század elejéig a jelenlegi magyar kormányhoz nagyon hasonló eszközökkel kívánta kezelni ezt a problémát: rendőri razziákkal, hajléktalanszállókkal. 2001-ben a város vezetése egy új drogstratégiát vezetett be, ami a rendőri eszközök mellett nagy hangsúlyt fektetett a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre. A nyílt színi drogfogyasztás felszámolására, a HIV fertőzések és túladagolási halálesetek visszaszorítására itt nyitották meg Észak-Amerika első - és ezidáig utolsó - ellenőrzött drogfogyasztói szobáját, az InSite-ot. Itt a fogyasztók steril körülmények között adhatják be a szert, és túladagolás esetén a személyzet beavatkozik. A TASZ tavaly filmet forgatott erről az úttörő kezdeményezésről - filmünkben a téma legismertebb helyi szakértői szólalnak meg.