Az utcán élő szerhasználóknak nagyon kis esélye van a felépülésre: az őket megkereső programok leépültek, a kórházi befogadás hónapokig tart és idén két rehabilitációs központ is bezár. Köztük az is, ahol egyedül fogadtak be az országban fiatal lányokat.
Aki azt hitte, a józanságot promótáló keresztyén kávézót a Fidesz majd nem próbálja meg éppen úgy elüldözni a Józsefvárosból, mint annak idején a tűcserét, tévedett.
A droghasználóknak az emberi jogaikért folytatott küzdelmét bemutató sorozatunk új epizódja
A Drogriporter videóra vette és a Facebook oldalán élőben közvetítette a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) 2019. február 28-ki konferenciáját. Ezeket a videókat láthatjátok alább!
Hiába hagyta jóvá a főpolgármester, hiába egyeztettek róla hónapok óta pártok és civilek - a Fidesz az utolsó pillanatban megfúrta a fővárosi drogbizottságot. Helyette Tarlós vezetésével megalakul a Fővárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum.
Az EU Kábítószerügyi Civil Fórumának (CSFD) kutatása szerint Magyarország nem jól teljesít. A jelentés arra sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék az ígéreteiket és biztosítsák a hozzáférést az életmentő drogmegelőző, drogterápiás és ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz.
Miközben Magyarországon a tűcsere programok sorra zárnak be és a hepatitis C fertőzések száma háromszor magasabb, mint nyolc éve, egy nagyszabású brit vizsgálat most ismét igazolta, hogy a tűcserék költséghatékony módszerek a vírus terjedésének megakadályozásában.
Vajon mennyire könnyű steril tűhöz jutni ma egy drogokat fogyasztó fiatalnak Budapesten? Léna személyes beszámolója következik.
Bár az ENSZ 2016-ban előírta, hogy a drogfogyasztókat támogatni és nem büntetni kell, sajnos a valóságban ennek az ellenkezője történik. Ezt a beszédet az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának bécsi ülésén mondtam el 2018. november 8-án (angol eredeti itt).
Hogyan alakítják a kulturális attitűdök, a politikai környezet és az adományozói elvárások az ártalomcsökkentést - és hogyan térítik el az eredeti, mozgalmi küldetésétől. Egy eredetileg angolul írt cikkünk magyar fordítása.
Az Európai Unió még 2013-ban fogadta el a drogstratégiáját, amely 2020-ig fogalmazott meg hosszú távú célkitűzéseket. Ezeket fordítják le rövidtávú, hároméves cselekvésekre az akciótervek, amelyek közül a másodikat (2017-20) éppen most tette közzé az Európai Bizottság. Mint a Bizottság negyvenhárom szakemberből álló civil fórumának egyik vezetője, tanácsadóként én is részt vettem az előkészítésében, így volt rálátásom az egész folyamatra.
Miközben a legújabb adatok szerint tovább nőtt a hepatitis C fertőzések száma, Rétvári államtitkár a parlamentben kijelentette, hogy a kormány "szakított" a tűcserével - azzal a programmal, ami a nemzetközi szakirodalom szerint egyedül képes a járvány megállítására. Azzal takarózik, hogy a kormány az ártalomcsökkentés helyett a felépülést támogatja, ez az érv azonban teljesen hamis. Olvass tovább, hogy megtudd, miért!
Obama elnök éppen Orbán látogatása idején jelentette be, hogy véget vet a drogellenes háborúnak, és helyette 94 millió dollárt fektet megelőzésbe, kezelésbe és ártalomcsökkentésbe. Húsz év alatt az Orbán által egykor példaképnek nyilvánított amerikai drogpolitika gyökeresen átalakult - sajnos eközben a magyar kormány hozzáállása mintha megragadt volna a múltban.
A Nemzeti Drog Fókuszpont november 2-án nyilvánosságra hozott éves kábítószer-jelentéséből számos érdekes trendre felfigyelhetünk - feltéve, ha képesek vagyunk olvasni a sorok között is. 10 trendet emelünk ki, amelyekből kiderül, hogy a 2020-ra drogmentes Magyarországot álmodó nemzeti drogellenes stratégia megvalósulása finoman szólva kétséges.
Ráadásul még az utcán eldobált fecskendők számát is csökkentették, méghozzá 80%-al. A dán példa bizonyítja a Szoba a Nyolcban kampányunk igazát: az utcai drogfogyasztást nem tűcsere-bezárásokkal lehet eredményesen visszaszorítani. Kocsis Máté figyelmébe!
A 2000-es évek elején azt gondoltuk, hogy véget értek azok az idők, amikor a tűcsere programoknak a puszta létezésükért kell küzdeniük. Tévedtünk. Újra eljöttek a 90-es évek. Nézd meg az alábbi videónkat a 13. kerületi tűcsere program bezárásáról!
Napok óta arról lehet hallani a médiában, hogy Magyarországot is elérte a “húsevő” drog, a rejtélyes krokodil. Valójában minden jel arra utal, hogy a hír kamu – teljesen más miatt kellene aggódnunk.
Büntetőjogi szigor + kevesebb ártalomcsökkentés = HIV-járvány. Romániában már bevált a recept, most Magyarországon is éppen ezt főzi a kormány.
Nem csak Magyarországon vannak válságban a tűcserék: az nemzetközi AIDS konferencián ma bemutatott friss globális jelentés szerint a gazdasági válság kitörése óta a kormányok egyre kevesebb pénzt költenek a fertőző betegségek megelőzésére.
Az a durva, hogy nagyjából Lázár János egyetlen fácánvadászatának árából, 20-30 millió forintból fent lehetne tartani egy budapesti tűcserét egész évben. A kormány azonban ennek csak a töredékét hajlandó erre szánni. A józsefvárosi önkormányzat pedig még a bérleti díjat is megemelte, ezért a Kék Pont bejelentette, hogy szeptemberben be kell zárniuk, ha semmi sem változik. És a többi program sincs sokkal jobb helyzetben. Pedig ha egy évben csak néhány HIV fertőzést is megelőz a tűcsere, már azzal megszolgálta a pénzét, hiszen egyetlen HIV pozitív ember gyógykezelése akár több millió forintba kerülhet évente. Arról nem beszélve, hogy egy ellenőrzött fogyasztói szobával már régen el lehetett volna tüntetni az utcai drogozást és a drogszemetet, amire hivatkozva jelenleg a tűcserét támadják.
Budapesten egyre nagyobb politikai nyugtalanságot okoznak az eldobált tűk és fecskendők. A probléma valós, a cikk szerzője maga is hosszú évekig élt a Práter utca és az Illés utca sarkán, rendszeresen szembesült a drogszeméttel, ami veszélyes hulladéknak minősül és sérüléseket okozhat. A megoldás azonban nem az, hogy növeljük a rendőri szigort és bűnbaknak kiáltjuk ki a tűcsere programokat.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) folyóirata, az Eurosurveillance Magyarországot járványügyi szempontból a legveszélyeztetettebb tagállamok közé sorolta
"Rettenthetetlen hülyék kora jő, pojácák vagy gazemberek? Is-is." Ez a Petri György vers járt az eszemben, amikor az első híreket hallottam a Kék Pontos ismerőseimtől arról, hogy Józsefváros tekintetes önkormányzata meglepetésszerűen felmondja a velük kötött együttműködési szerződést.
Múlt hétfőn, azaz július elsején különös tüntetésre került sor Bukarestben. A drogfogyasztóknak segítséget nyújtó szociális munkások, pszichológusok és aktivisták gyűltek össze az Egészségügyi Minisztérium épülete előtt, hogy felhívják a politikusok figyelmét az intravénás szerhasználók körében egyre aggasztóbb méreteket öltő HIV-járványra. Bár Romániában egészen 2010-ig alacsony volt a vírussal élő drogfogyasztók száma, ez a helyzet rémisztően gyorsan megváltozott: 2007 és 2010 között összesen 30 HIV fertőzést regisztráltak, míg 2010 és 2012 között 360-at!
Miközben jelentősen nőtt a kábítószerek injektálásának száma, az állami támogatások elapadása miatt a tűcserék 2012-ben 35%-al kevesebb steril fecskendőt tudtak kiadni. Vajon addig kell várnunk, amíg kitör a HIV-járvány, hogy a döntéshozók észbe kapjanak?
“Szeretem szívni a ragasztót, másom nincs is,” jelenti ki a zavaros tekintetű fiatal srác, és jól beleszippant a zacskóba. “Hét éve élek itt az utcán, és minden nap meg kell küzdenem az élettel.” Bukarest Északi Pályaudvarától nem messze járunk, éjjel 11 körül jár az idő. Egy AIDS-ellen küzdő romániai civil szervezet, az ARAS utcai megkereső buszával érkeztünk ide, hogy a drogfogyasztó és szexmunkás utcagyerekekről filmezzünk. Ezrével élnek a városban. Sokan közülük a csatornahálózatba vették be magukat, ahol nem zavarják őket a rendőrök, és ahol még télen is elfogadható a hőmérséklet. Ahogy a mikrobuszunk (ami eredetileg mentőautó volt) megáll a pályaudvarral szemben, egyre több alak bontakozik ki a homályból – egyesek szó szerint a föld repedéseiből kúsznak elő. A rendőrök ugyanis folyamatosan bebetonozzák a csatornanyílásokat, a hajléktalanok azonban új lukakat vájnak a földbe, amelyeken, bár csupán hason csúszva-másza, de be lehet hatolni a csatornák mélyére. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy milyen lehet az élet odalent.