.jpeg)
John Walker új könyve izgalmas időutazásra invitál bennünket: vajon milyen lesz a marihuána-politika az Egyesült Államokban 2030-ban, amikor a legtöbb állam már legalizálta a kannabizniszt? A Drogriporter olvasóinak összefoglaltuk a könyv tartalmát magyarul.
„Az alkalmi marihuána-szívás is károsítja az agyat”, „Megsütött agyak”, „Ártalmatlan fű? Egy új kutatás agykárosodásra utal” – csak néhány példa a világsajtót bejáró szalagcímekből, amelyek egy új agykutatásról számolnak be, ami állítólag bizonyítja, hogy még az alkalmi fűszívás is károsítja az agyat. A Drogriporter elemzése négy érvet is felhoz amellett, hogy ez a kutatás valójában egyáltalán nem bizonyítja ezt.
A magyar politikai életben a maga nemében egyedülálló egyetértés figyelhető meg pálinkaügyben: a politikai pártok egymást túllicitálva szapulták az Európai Bíróság múlt heti ítéletét, amelyben a testület elmeszelte az otthoni pálinkafőzés adómentességére vonatkozó jogszabályokat. A vidékfejlesztési miniszer a “brüsszeli bürokraták” támadásáról szónokolt és “labancnak” minősített egy népszavás újságírót pusztán azért, mert meg merte kérdőjelezni a magyar kormány álláspontját. A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP sajtóközleményben arra szólította fel a kormányt, hogy harcoljon a szabad pálinkafőzésért. A bíróság ítéletét jelenleg a teljes parlamenti konszenzussal létrehozott nemzeti pálinkatanács vizsgálja.
Az alábbiakban rövid elemzést adunk közre a parlamenti bejutásra esélyes pártok drogpolitikai nézeteiről, hogy megkönnyítsük a tájékozódást a választópolgároknak.
Több pénzt keresett, mint a Facebook főnöke, de egy fillér adót sem fizetett. Hatalma Amerikától Ázsiáig terjedt, több ezer ember haláláért felelős. Elkapása komoly fegyvertény, de nem feltétlenül jelenti a mexikói szervezett bűnözés meggyengülését.
Budapesten egyre nagyobb politikai nyugtalanságot okoznak az eldobált tűk és fecskendők. A probléma valós, a cikk szerzője maga is hosszú évekig élt a Práter utca és az Illés utca sarkán, rendszeresen szembesült a drogszeméttel, ami veszélyes hulladéknak minősül és sérüléseket okozhat. A megoldás azonban nem az, hogy növeljük a rendőri szigort és bűnbaknak kiáltjuk ki a tűcsere programokat.
Köszönés nélkül nekilökték a falnak és a karjait rángatták tűnyomokat keresve a rendőrök, akik a fokozott ellenőrzésre hivatkoztak. Kis magyar valóság 2014-ből.
Rengeteg véleményvezér értelmiségit ismerek, aki több-kevesebb rendszerességgel füvet szív. A maguk területén megbecsült, esetenként nemzetközi hírnevű művészek, tudósok, politikusok, sportolók, jogászok és újságírók. Mégis, a nyilvánosság előtt a legritkábban vallják meg ezt a szokásukat.
Bár a legtöbb embernek még a gondolattól is feláll a hátán a szőr, hogy egy gyermek marihuánát fogyasszon, a kis Charlotte Figi életét éppen ez a növény mentette meg. A kislány egy ritka betegségben szenved, amit Dravet-szindrómának neveznek, ami az epilepszia egy ritka fajtája. Bár nem gondoljuk, hogy a kannabisz univerzális csodaszer, azt sem, hogy mindenkinek fogyasztania kellene, de nagyon ígéretes gyógyászati tulajdonságokkal bír, amelyek a szert körülvevő tabusítás és kriminalizálás miatt nem érvényesülhetnek. Íme egy tanulságos kis történet!
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) folyóirata, az Eurosurveillance Magyarországot járványügyi szempontból a legveszélyeztetettebb tagállamok közé sorolta
A magyar sajtót bejárta a hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a görög HIV pozitívok mintegy fele saját magát fertőzte meg a vírussal azért, hogy több száz eurós segélyhez juthasson. A hírről aztán kiderült, hogy kamu, szerkesztési hiba csúszott a WHO jelentés szövegébe, valójában csupán néhány ilyen esetről érkezett beszámoló. Jellemző, hogy a legtöbb sajtótermék ingerküszöbét nem érte el az a másik, valós és nagyon is jelentős hír, hogy Athénban eközben megnyílt az első ellenőrzött drogfogyasztói szoba (a köznyelvben gyakran belővőszobának nevezik). Az ilyen helyiségek célja, hogy a fogyasztók biztonságos környezetben és steril eszközökkel fogyaszthassanak, elkerülve a túladagolásos haláleseteket és a fertőzéseket. Vajon miért döntött úgy Kanada, Ausztrália, Németország és Svájc után Görögország is, hogy a drogfogyasztók büntetése helyett inkább az ártalomcsökentésre helyezi a hangsúlyt?
Amikor 1997-ben a Nirvana című sci-fiben láthattuk, hogy Christofer Lambert folyékony marihuánát vásárol, amit az orrába spriccel, még nagyon hajmeresztőnek tűnt a gondolat. Az akkori science-fiction ma mintha valóssággá válna, legalábbis Colorado államban mindenképp. Az okostelefonodon válogathatsz a különféle fajtájú, hatóanyagtartalmú, elpárologtatható, csepegtethető, megehető vagy megiható kannabisz-készítmények között, mindezt legálisan. Januártól már nem csak gyógyászati, de rekreációs célból is lehet vásárolni a fűboltokban. A Drogriporter filmes csapata Denverben járt.
.jpg)
A magyar média is gyakran cikkezik arról, hogy milyen nagy veszélyt rejthetnek magukban azok az ismeretlen dózisú és hatású szerek, amelyeket a fogyasztók a szürke vagy fekete piacon szereznek be. A magyar hatóságok reakciója: “ne drogozz, mert meghalsz!” Budapesttől alig két és félszáz kilométerrel nyugatra, Bécsben, a szakemberek alternatív módszereket használnak a balesetek és halálesetek megelőzésére. Ott már szembenéztek azzal a ténnyel, hogy a “drogmentes Ausztria” vágyálom csupán, inkább a fogyasztás mederben tartására, ártalmainak csökkentésére összepontosítanak.
A tudomány eddig is jól ismerte a freudi elszólás jelenségét, amikor rejtett gondolataink utat törnek maguknak, és leleplezik tudatalatti titkainkat. Simicskó István ifjúságért felelős államtitkár tegnap bevezette a történelembe a freudi elszavazás fogalmát is, amikor nemmel szavazott a drogellenes stratégiára, amit ő mutatott be a nyilvánosságnak a kábítószer-ellenes világnapon. Puszta véletlen hibáról lenne szó? Vagy a derék kormányhivatalnok legbelül maga is érzi, hogy hatalmas tódítás 2020-ra kábítószer-mentes Magyarországot vizionálni?
A szombathelyi alpolgármester esete bizonyítja, hogy a drog kampánytémává vált – csak éppen sajnos nem a drogpolitikáról folytatott értelmes párbeszéd, hanem lejárató bulvárkampányok formájában. Ami történik, az végtelenül álszent és elkeserítő.
"Rettenthetetlen hülyék kora jő, pojácák vagy gazemberek? Is-is." Ez a Petri György vers járt az eszemben, amikor az első híreket hallottam a Kék Pontos ismerőseimtől arról, hogy Józsefváros tekintetes önkormányzata meglepetésszerűen felmondja a velük kötött együttműködési szerződést.
Eric Holder amerikai igazságügyi miniszter tegnap bejelentette, hogy a szövetségi kormány nem fogja megakadályozni a marihuána legális termékként való szabályozását Washington és Colorado államokban. Ezzel gyakorlatilag elhárult az akadály az állami fűboltok megnyitása előtt.
Az elmúlt hetek bővelkedtek ugyan a képtelen hírekben, mégis, a pálmát az a rendőrségi közlemény viszi el, amely szerint egy gramm marihuánát találtak egy a Szegedi Ifjúsági Napokra érkező 23 éves fiatalembernél, akit ezért kábítószerrel való visszaélés bűncselekmény elkövetése miatt állítottak elő. Vegyük ezt a fiatalt a maga kis grammocskájával. Milyen veszélyt jelentett volna önmagára és a társadalomra, ha nem találják meg nála a füvet, és aznap este fogyasztott volna belőle, ahelyett, hogy az államilag támogatott nemzeti drogot, a pálinkát fogyasztja?
A goa trance az elektronikus zene egyik műfaja, ami a 80-as években alakult ki az indiai Goában a nyugati fogyasztói társadalmakból kiábrándult hippik körében. A goa fesztiváloknak – az indusztriális technoval szemben – lényegi eleme a természetközeliség, ezért is szervezik őket gyönyörű környezetbe, mint amilyen az Ozora melletti Dádpuszta. Minden évben tízezrével zarándokolnak ide fiatalok a világ minden részéről, hogy részt vegyenek abban az egyedülálló élményben, amit az Ozora Fesztivál nyújt.
A médiát bejárta a hír, hogy “gyilkos drog” pusztít az országban, amelynek fogyasztását immár öt halálesettel is összefüggésbe hozták. Utánajártunk a dolognak – sajnos amit megtudtunk, az messze nem kielégítő, de hasznos lehet mindenkinek, aki tájékozódni szeretne a kérdésben.
2013. július negyedikén az uruguay-i parlament drogfüggőségekkel foglalkozó bizottsága jóváhagyta a kormány által javasolt törvényjavaslatot, ami legális keretek között szabályozná a marihuána termesztését, forgalmazását és fogyasztását. José Mujica elnök kormányának reményei szerint az új szabályozás gátat vet a feketepiacnak és az abból meggazdagodó szervezett bűnözésnek, és képessé teszi az államot a kereslet és kínálat ellenőrzésére. “Az igazi problémát nem a marihuána jelenti, hanem a drogkereskedők,” jelentette ki Mujica elnök, utalva ezzel arra, hogy a marihuána illegális mivolta okozza annak legtöbb ártalmát.
Múlt hétfőn, azaz július elsején különös tüntetésre került sor Bukarestben. A drogfogyasztóknak segítséget nyújtó szociális munkások, pszichológusok és aktivisták gyűltek össze az Egészségügyi Minisztérium épülete előtt, hogy felhívják a politikusok figyelmét az intravénás szerhasználók körében egyre aggasztóbb méreteket öltő HIV-járványra. Bár Romániában egészen 2010-ig alacsony volt a vírussal élő drogfogyasztók száma, ez a helyzet rémisztően gyorsan megváltozott: 2007 és 2010 között összesen 30 HIV fertőzést regisztráltak, míg 2010 és 2012 között 360-at!
“Drogpolitikát csinálni olyan, mint szexelni egy elefánttal: kockázatos. Az eredmény pedig kétséges,” jelentette ki Carel Edwards, az Európai Bizottság korábbi drogügyi igazgatója az Európai Parlamentben tartott szerdai rendezvényünkön. Hát, a magyar kormány eléggé benézte ezt az elefántot, az eredmény pedig több, mint kétséges. Simicskó István drogszakértő politikus a drogellenes világnapon bejelentette, hogy 7 éven belül kábítószer-mentessé teszik Magyarországot. Csak azt nem értem, akkor miért nem jelentjük be, hogy 2020-ra megteremtjük a felhőmentes magyar eget és a hómentes magyar telet is?
“Véget ért a Vizovicki-korszak!” – lelkendezik a Helyi Téma. A Hajógyári-sziget szórakozóhelyeit üzemeltető hét cég összefogott, hogy új korszakot teremtsen. De mitől is új ez a korszak? Attól, hogy minden erejükkel fellépnek a kábítószereknek nem csak a terjesztői, hanem a fogyasztói ellen is, a “korábbinál is hatékonyabb” kampányt indítottak a drog ellen. Már túl is vannak az első, “biztonságban átmulatott éjszakán”. A cikket a mymusic.hu-n megspékelték egy szendén mosolygó, strandlabdázó fürdőruhás lányokat ábrázoló képpel. Ez bizonyára azt hivatott sugallni, hogy itt most már valóban eljött az új, szigorúan csak drogmentes tejjel és mézzel folyó kánaán, amikor a józan oroszlán együtt heverészik a józan kecskegidával.
Tisztelt Belügyminiszter Úr! Kovács Béla vagyok, pedagógus. Nagy örömmel olvastam az Indexen, hogy a nemzeti együttműködés kormánya végre elszánta magát a sokat halogatott lépésre, és felállítja az iskolarendőrséget! Teljesen egyetértek Navracsics miniszter úrral abban, hogy nem lehet már letudni a bűnmegelőzést egy atyai jó tanáccsal. Túlságosan elszemtelenedtek ezek a büdös kölkök az elmúltnyócévben. A balliberális hatalom 2003-ban elfogadta a Társadalmi Bűnmegelőzés Stratégiáját, amiben olyan oktalanságokat írnak, mint hogy a bűnmegelőzés a büntetőjog eszközein túlmutató, többszintes és összetett feladat. Meg írtak európai jó gyakorlatokról meg monitorozásról, meg a megbélyegzés elkerüléséről. Csupa olyasmiről, ami a hanyatló Nyugat degenerált világszemléletét tükrözi. Az ilyen gondolatok vezettek oda, hogy becsületes magyar tanárokat meghurcolnak néhány jól megérdemelt favonalzós körmös kiosztásáért, vagy férjeket ítélnek el, mert odasóznak az asszonynak néha. Ha majd a folyosón egy sokkolóval, gumibottal ellátott iskolai rendőr fog járőrözni, akkor majd kétszer is meggondolják a kölkök, hogy visszapofázzanak-e a tanárnak erkölcstan órán! Magyarország nem hagyja magát!
Aladár ötödikes, az iskola legjobb tanulója. Idén először egy új tantárgyat is tanulnia kell, ennek a neve: erkölcstan. Még egy szép tankönyvet is kap hozzá. A tankönyv bevezetője szerint „megszűnőben van a zsidó-keresztény vallás erkölcsi irányjelzője”, „a fiatalok úgy élnek, ahogy jól esik”, és senki nem mondja meg nekik, hogy mi a jó, és mi a rossz, ez pedig „végeredményben káoszhoz vezet”. Ezért kell hát bevezetni az erkölcstant. Még jó, hogy időben bevezették, morfondírozik Aladár, még azelőtt, hogy kitört a káosz.
“Ha a marihuánát legalizálják, akkor az egekbe szökik az ára,” hangzik a gyakori ellenérv a legalizáció ellen. Látszólag logikus feltevés: ha adóval terhelünk egy terméket, akkor az többe kerül. De csak látszólag. Valójában az illegalitás az, ami az árat magasan tartja és extraprofitot juttat a dílereknek - akik egyébként gyakran a legalizáció legelszántabb ellenzői közé tartoznak, és ezt az érvet előszeretettel hangoztatják.
Maastrich polgármestere tavaly bezáratta az Easy Going nevű coffee shopot, amiért külföldieknek is eladott marihuánát – a bíróság szerint a bezárás indokolatlan volt. A holland coffee shop tulajdonosok szerint ezzel megkapta a kegyelemdöfést a külföldieknek való árusítás tilalma.
Juhász Péter, az Együtt 2014 politikusa megjelent a Globális Marihuána Menet hazai tüntetésén. A jobboldali politikusok úgy marakodtak a híren, mint vérebek a koncon: mohón csócsálták és jóízűt böfögtek rajta. Mintha valami óriási szenzációra bukkantak volna. Mintha nem éppen arról a Juhász Péterről lenne szó, aki a Kendermag Egyesület alapítójaként vonult be a köztudatba. Aki 2003 óta egy tucat hasonló marihuána-tilalom elleni tüntetés főszervezőjeként vált ismertté, és 2006-ban önmagát jelentette fel azért, mert saját fogyasztásra kendert termesztett otthon. Vajon tényleg odáig jutott a magyar demokrácia, hogy szenzációnak számít, ha egy ember politikusként is ki mer állni a soha meg nem tagadott nézetei mellett? A lejáratókórus természetesen egyetlen épkézláb érvet sem hozott fel a tüntetés céljával – a kender mint legális termék szabályozásával – szemben. Minek is fáradjanak érveléssel? Elegendőnek tartják a “naming and shaming” módszert: hisznek benne, hogy ha egy politikusról bebizonyítják, hogy drogpolitikai reformokat szorgalmaz, az elég ahhoz, hogy megszégyenítsék és tönkretegyék.
“A drog nagyon veszélyes, azt gondolom nem kell hangsúlyoznom” – ilyen és ehhez hasonló épületes bölcsességekkel gyarapodhat az, aki végighallgatja a Magyar Rádió Csomós Miklóssal, a fővárosi főpolgármester helyettesével készített interjúját. Nehéz eldönteni, hogy a lojális lakájként a méltóságos polgármester-helyettes úr alá kérdező riporter a semmitmondóbb, vagy a válaszoló maga. Csak éppen olyan apróságok nem derülnek ki a műsorból, mint például hogy pontosan milyen szakmai szervezet bevonásával, milyen módszerrel, hány iskolában, hány órában, mennyiből folyik ez a bizonyos prevenciós program.
A héten hatályba lépett a törvény Rhode Island államban, ami megszünteti a kannabisz fogyasztók büntetését. Miközben Magyarország szigorít, a marihuána-tilalom vesztésre áll az USA-ban.
Kevesen tudják, hogy éppen ma van 94 éve, hogy Magyarország első és azóta is utolsó teljes országos szesztilalmát bevezette a Tanácsköztársaság. Az alkoholellenes mozgalmak szorosan kötődtek a baloldalhoz, a szesztilalom rövid életű maradt. Vajon miért bukott meg a szesztilalom, és miért ellenezte Lukács György filozófus, az akkor népbiztos a tilalom visszavonását?
Miközben jelentősen nőtt a kábítószerek injektálásának száma, az állami támogatások elapadása miatt a tűcserék 2012-ben 35%-al kevesebb steril fecskendőt tudtak kiadni. Vajon addig kell várnunk, amíg kitör a HIV-járvány, hogy a döntéshozók észbe kapjanak?
“Szeretem szívni a ragasztót, másom nincs is,” jelenti ki a zavaros tekintetű fiatal srác, és jól beleszippant a zacskóba. “Hét éve élek itt az utcán, és minden nap meg kell küzdenem az élettel.” Bukarest Északi Pályaudvarától nem messze járunk, éjjel 11 körül jár az idő. Egy AIDS-ellen küzdő romániai civil szervezet, az ARAS utcai megkereső buszával érkeztünk ide, hogy a drogfogyasztó és szexmunkás utcagyerekekről filmezzünk. Ezrével élnek a városban. Sokan közülük a csatornahálózatba vették be magukat, ahol nem zavarják őket a rendőrök, és ahol még télen is elfogadható a hőmérséklet. Ahogy a mikrobuszunk (ami eredetileg mentőautó volt) megáll a pályaudvarral szemben, egyre több alak bontakozik ki a homályból – egyesek szó szerint a föld repedéseiből kúsznak elő. A rendőrök ugyanis folyamatosan bebetonozzák a csatornanyílásokat, a hajléktalanok azonban új lukakat vájnak a földbe, amelyeken, bár csupán hason csúszva-másza, de be lehet hatolni a csatornák mélyére. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy milyen lehet az élet odalent.
A kanadai Vancouver rendre a világ legélhetőbb városai között szerepel a felmérésekben - mégis, a gazdagság és jólét csak az érem egyik oldala. Alig néhány utcával központtól, a hipermodern felhőkarcolok árnyékban húzódik meg a város Downtown Eastside negyede. Az itt lakók nem sokat élveznek a gazdagságból, többségük hajléktalan, vagy koszos bérszobákban nyomorog, sokan közülük drogfüggők és szexmunkások. A vancouver-i városvezetés egészen a 21. század elejéig a jelenlegi magyar kormányhoz nagyon hasonló eszközökkel kívánta kezelni ezt a problémát: rendőri razziákkal, hajléktalanszállókkal. 2001-ben a város vezetése egy új drogstratégiát vezetett be, ami a rendőri eszközök mellett nagy hangsúlyt fektetett a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre. A nyílt színi drogfogyasztás felszámolására, a HIV fertőzések és túladagolási halálesetek visszaszorítására itt nyitották meg Észak-Amerika első - és ezidáig utolsó - ellenőrzött drogfogyasztói szobáját, az InSite-ot. Itt a fogyasztók steril körülmények között adhatják be a szert, és túladagolás esetén a személyzet beavatkozik. A TASZ tavaly filmet forgatott erről az úttörő kezdeményezésről - filmünkben a téma legismertebb helyi szakértői szólalnak meg.
Alig száradt meg a nyomdafesték a pszichiáterek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének újabb kiadásán (DSM-5), máris hatalmas viták keresztüzébe került. A mentális rendellenességeket felsoroló és rendszerező kézikönyvet a pszichiáterek bibliájaként is szokták emlegetni az USA-ban. Már a korábbi kiadásokat is sok kritika érte egyes szakemberek és civil aktivisták részéről, az 5. kiadás egyik leghangosabb kritikusa azonban ezúttal nem kisebb szaktekintély, mint az előző kiadást (DSM-4) szerkesztő szakértői csoport vezetője, Allen Frances professzor.
Mi a közös Pat Robertson baptista lelkipásztorban, Arianna Huffington liberális médiaguruban, David Koch konzervatív üzletemberben és Snoop Dog rappersztárban? Nem sok, de az igen, hogy mindannyian a marihuána legális termékként való szabályozását részesítik előnyben a tiltással szemben.
Bár az Egyesült Államokban egyre több államban legalizálják a marihuána gyógyászati célú felhasználását, itt K-Európában még mindig börtönnel fenyegetik azt, aki bármilyen célból rágyújt egy spanglira. Van ugyanakkor egy olyan gyógyászati termék, ami gyakorlatilag folyékony marihuánát tartalmaz, és esélyes, hogy nálunk is hamarosan törzskönyvezni fogják.
A TASZ filmes csapata ősszel Washington államban járt, ahol a marihuána fogyasztását és forgalmazását legalizáló I-502 népszavazási kezdeményezésről forgattunk. A washingtoniak többsége igent mondott a legális fűre – de vajon mit jelent ez a gyakorlatban? A filmünkben választ adunk erre a kérdésre.
Mint Dr. Green is beszámolt róla a Kenderzsuppon, a Fehér Ház drogellenes irodája (ONDCP) a kormány mississipi laborjának adataira hivatkozva állítja, hogy a marihuána potenciája 30 éve a legmagasabb szintre, 9,6%-ra emelelkedett. Úgy tűnik, az ONDCP számára immár évenként ismétlődő hagyománynak számít, hogy sajtóközleményt adnak ki a még erősebb és és még veszélyesebb fűről. Tavaly nyáron ilyentájt ugyanis (milyen meglepő…) szintén az hír járta be a médiát, hogy a fű potenciája soha nem látott magasságba emelkedett. De ez már akkor sem számított újdonságnak: egy az Addiction c. folyóiratban nemrég publikált ausztrál kutatás szerint valójában egészen a 70-es évekig dokumentálható az a törekvés, hogy a füvet egyre veszélyesebb és potensebb szernek tüntessék fel. 1990-ben William Bennet, az akkori “drogcár” kijelentette, hogy “ha a 60-as években marihuánát szívó emberek a mai marihuánás cigarettákba beleszívnának, hanyattesnének”. 1995-ben Lee Brown drogügyi kormányhivatalnok arról beszélt, hogy “napjainkban a marihuána negyvenszer (!) potensebb, mint 10, 15, 20 évvel ezelőtt”.